A veszélyhelyzetben is fontos feladatokat látnak el a nógrádi közfoglalkoztatottak

Lassan gördülünk be Romhányba, hátha valahol az út mentén belebotlunk egy-két közmunkásba. A polgármesteri hivatalban érdeklődünk, ahol az egyik ügyintéző készséggel mutatja, merre induljunk tovább: „arra menjenek, a Jánoska-híd – a Lókos-patak felett átívelő, Nepomuki-szoborral díszített műemlék – környékén megtalálják őket”.

Valóban, nem messze a hídtól, az egyik csoportra ráakadunk, az elhunyt vadászok emlékére állított kopjafát körbeölelő apró parkban szorgoskodnak. Az egyik asszony szépen, mértani pontossággal vájja a kis gödröket, társa belehelyezi a virágot, a harmadik azonmód egy kannából meg is öntözi, míg a negyedik hölgy a szegélyeknél gyomlál. Amint befejezik ezt a folyamatot, röpke pihenőt követően kapát ragadnak, és folytatják a terület megszépítését.

– Rajtuk kívül még háromszor ennyi ember dolgozik – ezt már Vezér Attila polgármester említi az irodájában, utalva a helyi közfoglalkoztatottak létszámára. – Nem unatkoznak, akad munka bőven, hiszen Romhányban a falu arányaihoz mérten sok a zöldfelület. Hétszáz virágpalántát vásároltunk, azokat ültették el a napokban, illetve természetesen lenyírták a füvet, ahol már nagyra nőtt. Az elkövetkező hetekben pedig a vízelvezető árkok tisztítása következhet. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minél szebb környezetet biztosítsunk az itt élőknek és a vendégeinknek.

Következő állomásunk az innen alig tíz kilométerre fekvő Tereske. Itt Vincze-Meló Martina polgármester ecseteli a közmunkásképet.

– Szerencsére nemrégiben néggyel bővíthettük a létszámot, így most harmincegy közfoglalkoztatottat alkalmazunk az önkormányzatnál, ami az igényeinknek tökéletesen megfelel – fejti ki, miközben megszemléljük az Árpád-kori templom takaros környezetét.

– Elég sokrétű feladatot látnak el, a zöldfelületek gondozásától, a takarításoktól kezdve a járdaépítésekben való közreműködésig. Miután saját veteményessel és fóliasátorral rendelkezünk, a zöldségtermesztésből is alaposan kiveszik a részüket.

Visszafelé útba ejtjük Patakot. A közelmúltban átadott intézményi konyha épülete előtt vár bennünket Fekete Tibor polgármester.

– Nálunk is több helyszínen serénykedik az összesen tizenkilenc közmunkásunk – mondja. – A hölgyek döntő többségét az intézményeinkhez irányítottuk, ide a konyhára, az óvodába és az iskolába, ahol a távtanítás időszaka alatt lényegében azokat a tevékenységeket végezték el, ami eredetileg a nyári időszakban adódna, rendbe tették az udvart, újrafestették a játékokat, fertőtlenítették az osztálytermeket és irodákat. Ezenkívül az ételszállításba is besegítenek, míg három férfi és három nő a közterületeket takarítja folyamatosan.

Amint Dejtár irányába kifelé haladunk a faluból, látjuk is, hogy az imént említett csoport tagjai a Derék-patak partján foglalatoskodnak.