Vidámsággal is eltölthetjük az időt a házi karanténban

No, persze nem úgy van, hogy egész nap csak unatkozunk. Vannak súlyos kötelességeink is. Például otthon kell tanulni a „kölökkel”. S bizony: aki annak idején nem tanulta meg például a Balassi-strófát (aab, ccb, ddb) – mondván, hogy arra úgysem lesz soha szüksége –, most a szülői tekintélye utolsó maradványait is elveszítheti.

Szerencsére olykor – alapos indokkal – ki is mozdulhatunk a négy fal közül. De mindenkit figyelmeztetek:

Kedveseim, mostantól – a törvény értelmében – aki velem akar mutatkozni az utcán, annak velem egy háztartásban is kell élnie!

A korlátozásoknak persze vannak ennél súlyosabb következményei. Ezek közé sorolható a vendéglátóhelyek bezárása.

Részeges kijárási tilalom: nem járhatunk a kocsmába! Különben pedig nem is kijárási tilalom lesz, hanem bejárási tilalom – a „bódba”!

A hatóságok fokozottan felhívják az idősek figyelmét: maradjanak otthon. A rendelet szerint üzletbe is csak délelőtt járhatnak. Ám nekik sem kell mindjárt pánikba esni. Mert azért az nem úgy van, hogy délben az öregeknek már harangoznak!

Közben a négy fal közötti szenvedés közepette unalmában minden marhaság eszébe jut az emberfiának. Nekem például becsípődött, hogy már unom és utálom a minket minden centiben körülvevő digitális órákat. Ezért sürgősen kerítenem kell egy régi, „békebeli” mechanikus kronométert. Sikerült is sebtiben szereznem egy muzeális, kb. 50 éves, kézi felhúzós, 18 köves, alsó másodpercmutatós, de egyébként atomóra-pontosságú Pobeda karórát, amely, ha a fülemhez szorítom, talán még ketyeg is egy kicsit. Emiatt aztán nekem vasárnap tényleg muszáj volt előretekernem a veterán időjelzőt.

S ily módon a halálos kórság idején idén is megéltük, hogy győzött a fény a sötétség felett! Semmiség, csak – valóban – át kellett állítani az órát. Így ráadásul egy órával hamarabb mehettünk a „bódba”. S mostantól újra sokáig világosban bámulhatunk ki az ablakon.

Olykor persze itthon tespedve művelem is magam a lázzal érkező ragály ellen. Olvasom, hogy az ember normális testhőmérséklete 36,5 és 37,4 fok között van. Az imént megmértem az enyémet: 36,4. Úgyhogy én hideg vagyok! Ezért gyorsan be kell vennem valamilyen lélekmelegítőt, nehogy a láz helyett engem a kihűlés vigyen el.

Persze, azért otthon sem lehet mindig csak heverni, fetrengeni és henteregni. Elvégre valamiből élni is kell. Tehát dolgozni muszáj. Az embert ugyebár a munka tette emberré: így lettünk homo sapiens. A mai, otthon dolgozó ember pedig akkor a homo fisz…?

Sorolom a jó tulajdonságaimat! 1. Negatív vagyok. 2. Nem állok közel az emberekhez. Folytassam…?

Néha azért ki is kell óvakodni a lakásból. Délelőtt egészségügyi sétára, sportolásra, fodrászhoz, meg persze egy kis munkavégzésre: szemrevételezem, mi újság van a kihalt városban. S megállapítom, hogy itt sincsenek kevesebben az utcán, mint más, példaképként emlegetett városokban.

De azért olykor embereket is látni az utcán. Legtöbben szájmaszkban. Eszembe jut: most akkor arról lehet megismerni a rablót, hogy nincs rajta maszk? Szembe jön egy csinos lányka. Meg is dobban, ami már ritkán szokott. Bevillan: ő az Útonállócska? Mondom is neki: „Tessék engem kizsebelni!” Azt feleli „Nem lehet, be kell tartani a kétméteres távolságot!”

Én egyébként nem félek a koronavírustól. Igaz, a hatósági előírásokat betartom, és erre biztatom minden felebarátomat. De azért kétszer sem mondom: bár Olaszhonból riasztó hírek érkeznek, de ha például Monica Bellucci üzenne, hogy látni kíván, akkor – egy életem, egy halálom – már rohannék is árkon-bokron. Csak éppen az a baj, hogy nem üzen! Így aztán maradok itthon, és kuksolok tovább a szobámban.

És bár szerény hajlékom aligha emlékeztet egy mai luxusszállodára, jobb híján most újraolvasom Rejtő Jenő klasszikusát: Vesztegzár a Grand Hotelben.

S noha húsvét még odébb van, de máris többet mosom a kezemet, mint maga Pilátus.

S hogy mi lesz így a húsvéttal? Nos, nincs teljesen veszve semmi! A szomszéd kislányt például még meg tudom locsolni.

Ehhez nyújt segítséget az emberiség legnagyobb XXI. századi találmánya! Igen: a szelfibottal átnyúlok, és a végén ott lesz a kölni…! Tegye ezt mindenki – és nem hervad el senki!