Egyre fegyelmezettebben kezeli a lakosság a kialakult vészhelyzetet Gyarmaton

Utunkat fél öt után néhány perccel a Dózsa György és Rákóczi Fejedelem utak sarkán kezdtük. Szemben, a Kék ABC környékén csupán néhány ember ácsorgott, ki a dohányboltba tért be, ki az üzletből lépett ki egy kilós kenyérrel a hóna alatt. Nem volt tömeg, nem állt a sor vége az utcán.

Következő állomásunk a piac volt. Máskor, ilyentájt még tárva-nyitva a kapu, hiszen néhány kocsma csak hat órakor zár. Most lelakatolva találtuk a bejáratot, a vásártér gondnoka is már régen hazament.

A kerékpár nyergében lassan haladtunk tovább a főutcán. Néhány, munkából érkező ember bandukolt kényelmesen a járdán, nem tapasztaltunk hangos csacsogásokat, messzire zengő nevetéseket, mindenki nyugodtan vette tudomásul a kialakult helyzetet. A Kossuth utca kereszteződésében, a közlekedési lámpánál sem torlódtak fel az autók.

A Civitas Fortissima térre érve a polgármesteri hivatal szomszédságában némi meglepetésre a lakókocsiból kialakított alkalmi gyorsétkezde még várta vendégeit, egy fiatal pár éppen előttünk rendelt némi betevő elemózsiát. A máskor annyira zsibongó téren most tapintható a csend, nyomott a hangulat, pedig errefelé vidám diákok járnak-kelnek, a padokon napfürdőzők pihennek, szerelmes csókok csattannak. Most senki, senki.

Lassan gurultunk lefelé a lejtőn a Törvényszéki Palota épülete előtt, hogy még kicsit bekukkantsunk a nyugati városrész benzinkútjára. Három autót számláltunk meg, egy fiatal nő tankolta meg a járművét, örvendve az egyre csökkenő üzemanyagáraknak.

Befutottunk a végcélhoz. A Madách liget is szótlanságba burkolózott. Az egyik kisebb élelmiszerboltba tért be két vásárló, hogy az esti legszükségesebb hozzávalókat vételezze, egy fiatalember gyors léptekkel távozott, két kezében dobozos söröket szorongatva. Csak a varjak károgtak erőteljesen a fák tetején, fészkükre telepedve.

Itt futottunk össze a lakótelepen élő Stolcz Péterrel, őt faggattuk, miként viszonyul az állapotokhoz:

– Egészen furcsa, más lett itt a világ – mondta kérdésünkre. – Iszonyatosan nehéz megszokni. A szemközti kocsma ilyenkor rendszeresen teli vendégekkel, a teraszon beszélgetnek az emberek, most ez is háromkor bezárt. Nem tudom meddig tart ez még, de lehet, hosszú távon meg kell szoknunk, hogy ez a helyzet fennmarad. Remélem azért, a koronavírus-járvány éppen az ilyen intézkedések következtében is, lassan lecsillapodik, és belátható időn belül visszatérhet az élet a régi kerékvágásba.

Visszafelé tekerve a belváros irányába még nyomasztóbbá vált minden, üresen kongott Balassagyarmat…