Jó palócok hagyományait őrzi a Tar Lőrinc Baráti Kör

A település szívében él Kovács László és felesége, Berze Marianna, akik évekkel ezelőtt eltökélték: felpezsdítik maguk körül az életet.

– Egyszerűen a falu közösségi élete olyan volt régen, mint egy állóvíz – kezdi történetüket Kovács László – Úgy gondoltuk, ha már így van, akkor dobjunk bele egy követ. Összeültünk a barátainkkal, és akik nem estek kétségbe a közös cél eléréséhez szükséges erőfeszítések rengetegétől, csatlakoztak hozzánk. A nevünk a település névadója után adott volt, így alakult meg a Tar Lőrinc Baráti Kör Közhasznú Egyesület, amely 2010-ben került bejegyzésre a cégbíróságon. Én lettem az elnöke, míg Marianna a titkára – mondta.

A beszámolót Berze Mariann folytatta: – Az első szárnypróbálgatások után egyértelművé vált számunkra, hogy a kultúra lesz a nekünk való terület. Én ez idő tájt pont a helyi művelődési házban dolgoztam, amely eleinte remek helyszínt biztosított a terveink megvalósításához. A kezdeti lépések egyike volt a nyugdíjasklub megalapítása. Az első összejövetel minden, a kezdeményezésünk sikerével kapcsolatos kétséget szertefoszlatott, hiszen nem kevesebb, mint kilencvenkettő nyugdíjas kereste fel a klubot, amely azóta is működik. Sőt, még egyet létre kellett hozni, akkora volt iránta az érdeklődés a faluban élő idősebb korosztály részéről. Ezt követően a tevékenységünk nyomán szép sorban alakultak a különböző csoportok, úgymint a polgárőrség vagy a Kontyvirág Táncegyüttes. Büszkeséggel tölt el, hogy ezek a közösségek mind a mai napig aktívan részt vállalnak a falu életében – hangsúlyozta Berze Marianna.

A baráti kör számos esemény megszervezését is magára vállalta. Az egyik ilyen a Tar Lőrinc-emléknap volt, amelyet a helyi civil közösségek segítségével rendeztek meg a falu névadója pokoljárásának 600. évfordulója alkalmából.

Kovács László a rendezvénnyel kapcsolatban úgy fogalmazott: akkor már látszott, hogy egy ilyen színvonalú kulturális rendezvény megszervezése nem okoz gondot a településnek.

– Utólag kiderült, jól tettük, hogy magunkra vállaltuk ezeket a kulturális feladatokat, és mertünk nagyot álmodni, majd cselekedni. Sok teendőnk volt, amíg eljutottunk idáig, de teljes szívünkből csináltunk mindent. Az idő múlásával a kezdeményezésünk egyre jobban kiforrta magát. Úgy éreztük, mindent elindítottunk, majd amikor ez az egész már megállt a saját lábán, akkor elengedtük a kezét. Továbbléptünk, és nagyobb fába vágtuk a fejszénket. Ez lett a Palóc Világtalálkozó, amely sokkal összetettebb feladat volt, mint bármi, amelybe addig belekezdtünk. E rendezvénnyel az volt a célunk, hogy egy időben, egy helyre gyűjtsük a palócság színe-javát határon innen és túlról egyaránt, miközben a kulturális programok széles palettáját kínálva őrizzük e népcsoport hagyományait és nyújtjuk örökül az utánunk következő generációknak – fejezte be a történet e fejezetét Kovács László, aki nagyon örül annak, hogy a helyieknek mind a mai napig igényük van akár nélkülük is folytatni azt, amit ők egykor elkezdtek Taron.

Testvéri kötelék

Berze Marianna elmondta: jó barátságot ápolnak egy délvidéki, pontosabban bajsai házaspárral. A 2000-es évek derekán az az ötletük támadt a férjével, hogy e kapcsolatukra alapozva meghívnak ötven bajsai magyart Tarra, ám nem gondoltak a gesztussal járó felelősségre. Berze Marianna kiemelte: a helyzetet a falu egy aktív közösségének villámgyors és példaértékű összefogása mentette meg. A rögtönzött program végül annyira jól sikerült, hogy egy évre rá – 2007-ben – a két település polgármestere a testvértelepülési kapcsolatot igazoló okiratot is aláírta.