Hűen őrzik a természet szépségeit a tarjáni festő ecsetvonásai

A sok munkával és tanulással eltöltött évtizedek alatt Bárdos Lászlóné egész életében szülei példáját követte helytállásban és kitartásban. – A természet és a föld szeretete mindig a véremben volt, a hivatalos munkáim mellett – amely az adminisztratív feladatoktól az igazgatói beosztásig terjedt – igazi szenvedélyem volt a méhészkedés, a vadászat és a kertészkedés! S számos élményt gyűjtöttem a máig izzó szerelemhez: a rajzoláshoz és a festéshez! – mondta a pilinyi születésű hobbialkotó, aki kislányként is imádta a művészetet.

Kedvenc időtöltése, az utazás is számos ihletet szült, így a természet szépségén túl több képén a hazai és a külföldi tájak, illetve az emberek is visszaköszönnek. – Az általános iskola után reál gimnáziumban tanultam tovább, de a saját szórakoztatásomra ez idő alatt is autodidakta módon alkottam. A családalapítás, a munka és a tanulás mellett azonban a festés háttérbe szorult, bár még 1956-ból is tudok olajfestményeket felmutatni. Nyugdíjazás után több szabadidőm lett és újra aktívan festettem, s szerettem volna a tudásomat továbbfejleszteni – mesélte Bárdos Lászlóné.

A hobbialkotó a bátonyterenyei ART11 Alkotó Társaskörnek szinte a kezdetektől lelkes és aktív tagja, ahol elmondása szerint rengeteget fejlődött a művészetek területén.

– Több művész munkásságát ismertük meg, de egymástól is sokat tanultunk. A társaskör tagjai máig igazi közösséget alkotnak, számíthatnak egymásra! A lábam már nem a régi, így Bátonyterenyére ritkán tudok elmenni, de aktívan tartom velük a kapcsolatot – folytatta a hobbifestő. Bárdos Lászlóné több mint kétszáz képet festett, s munkáit megyeszerte – egyebek mellett Salgótarjánban, Ipolytarnócon, Kazáron, Mátranovákon, Endrefalván, Szécsényben – és a Dunántúlon is bemutatta már.

– Az alkotás mindig izgalommal tölt el: az olaj és a pasztell mellett újabb technikákat ismertem meg az évek alatt, az egyik kedvencem a fapác alkalmazása lett! – emelte ki a festő, aki jelenleg is egy színekkel teli alkotáson dolgozik. Bárdos Lászlóné bízik benne, hogy a jövőben minél több képpel gyarapíthatja még otthonát.

Vadászként járta az erdőt

Bárdos Lászlóné határozott jellemét és tehetségét mindenhol elismerték. Több évtizeden át Ipolytarnócon gazdálkodott, de kitűnt a méhészkedésben és a vadászatban is. Férje fővadász és elnök volt az Ipoly Termelőszövetkezet Vadásztársaságnál. Bárdos Lászlóné mindig ki szerette volna próbálni párjának szenvedélyét, végül addig noszogatta urát, míg a segítségével hivatalosan is vadászként járhatta az erdőt. A társaságnál jól ismerték az alkotó erős jellemét, s férje halála után megkérték, hogy vállalja el az elnöki pozíciót: ezzel az ország első és egyetlen női vadász elnöke volt.