Jelentős szerepet töltenek be a Ferencesek Szécsény életében

Kolostor alapítására is engedélyt kért a Szentszéktől, amit XXII. János pápa 1332. március 9-én kelt levelében engedélyezett is. A pápa többek között ezt írta: „Isten dicséretére és dicsőségére, a lelked üdvére az esztergomi egyházmegyében Szécsény nevű helyiségben saját birtokodon hajlékot kívánsz templommal és a szükséges mellékhelyiségekkel felépíteni, valamelyik általad választott kolduló rend számára. Kérésedet meghallgatva, megengedjük, hogy az általad választott koldulórend számára felépítsd a kolostort és az oratóriumot”. A pápa az alapítás feltételül tűzte ki, hogy legalább tizenkét szerzetes ellátására feleljen meg a kolostor.

Szécsényi Tamás a ferencesek mellett döntött. Komolyan vette elhatározását, külföldi mesterembereket hívott, serényen folyt a munka, a kolostor és a gótikus templom (amelyet később tovább bővítettek) pár év alatt elkészült. Az egykori feljegyzések szerint 1334-re elkészült a kolostor keleti szárnya, a templom, amelyet Szent Szűz tiszteletére szenteltek fel.

A ferencesek Szécsényben való megjelenése, a hívők lelki ápolása mellett, a kereszténykultúra meghonosodását, az építészet és egyéb művészeti, tárgyi értékek megjelenését is jelentette. A kolostorban lévő ferences atyák évszázadokon át fontos szellemi és társadalmi szerepet töltöttek be a város életében. Részt vettek a gyermekek oktatásában is. A kolostor mellett, 1788-ban alapították a Római Katolikus Elemi Fiú Iskolát. Feljegyzésekből tudjuk, hogy már azt megelőzően is tanították a gyermekeket a kolostorban. A fiú iskolában kezdetben három, később négy, az első világháború után hat, 1941-től nyolc osztály működött.

A templom mellett – Haynald út 5. – 1927-ben készült el az új Római Katolikus Elemi Fiú Iskola, amelyet 1948-ban államosítottak. (A Római Katolikus Elemi Leány Iskolát Haynald Lajos kalocsai érsek, Szécsény szülötte alapította 1875-ben). A kolostorban a középkortól kezdve, napjainkban is működött a novíciátus. A rendbe jelentkező fiatalok egy évet töltöttek el a novíciában, ahol lélekben felkészülhettek a ferences rendi életre.

A ferences atyák foglalkoztak a fiatalok nevelésével is, s bekapcsolódtak a város keresztény szellemiségű életébe. Részt vettek a Katolikus Legényegyletben, a Mária Egyletben és a cserkészmozgalomban. Ezeket a második világháború után, 1947-ben egy tollvonással megszüntették. Az első világháborút követően segítették a helyi műkedvelő színjátszók munkáját. Az előadásokat, főleg a vallási témájúakat ők is rendezték. A legtöbb előadás színre állítása Jenő atya nevéhez kapcsolódik.

Az elmúlt évszázadokban a történelem viharait leszámítva, a kolostorban ferences rendiek laktak. Utoljára, 1950-ben kényszerültek az évszázados otthonuk elhagyására. Ekkor a szécsényi rendház elöljárója, Kiefer Szilveszter atya, a novíciusok magisztere Szabó Lipót atya, a plébános Amand atya, a hitoktatók Galicz Töhötöm és Iglódi Ignác atya, valamint Vartinov Fortunát idősebb rendtag, novíciusok és dolgozó barátok éltek a kolostorban. Szécsényben 1950-ben elterjedt a hír: a ferences atyákat munkatáborba viszik. Az emberek esténként botokkal, kapákkal, kaszákkal, de voltak, akik csak üres kézzel jöttek a templom környékére, hogy megvédjék papjaikat. Amand atyát a provinciális Pestre hívatta, ő többé nem tért vissza Szécsénybe. Júliusban üzenet érkezett, hogy a páterek legyenek készenlétben, elviszik őket egy másik kolostorba. A szécsényiek nem vigyáztak a papjaikra, úgy gondolták, még Amand atya távol van, úgysem viszik el őket. Nem így történt…

Fr. Bodrogi Boldizsár barát így emlékezett vissza: „Porcinkula előtti éjszaka, július 31-én eljöttek értünk, a ponyvás teherautó a kapuban állt meg. Mi semmilyen ellenállást nem tanúsítottunk, csendben felszálltunk a teherautóra, ahol nem beszélgethettünk egymással. Jászberénybe vittek, ahol öt hetet töltöttünk. Minden nap, éjfélkor névsorolvasáson kellett megjelennünk. Öt hét után békésen elengedtek minket. Én az öcsémhez mentem, 1990-ben kerültem vissza a rendbe”.

Az atyák elvitelét követően, másnap reggel Géczi tiszteletes, világi pap mondott misét Szécsényben. Esztergomban még 1950 végén ismét megalakult a rend, a felszentelt papok továbbra is hivatásuknak élhettek, a dolgozó barátok a civil életben helyezkedtek el.

1950-től a mezőgazdasági szakközépiskola és kollégium működött a szécsényi kolostor épületében.

A városban 1989. szeptember 3-án, negyven év után visszatértek a ferencesek. Márk atya házfőnök óriási lelkesedéssel és optimizmussal fogott hozzá a már-már romokban heverő elhanyagolt kolostor felújításához, amely ismét a város egyik ékessége lett, s ahová visszatért a régi élet, újra van novíciátus. Márk atya megszervezte Szécsényben a férfi értelmiségiek klubját. Megkapta az önkormányzat által alapított „Szécsényért” kitüntetést. A ferences atyák a hívők lelki gondozása mellett ismét jelentős szerepet töltenek be a város életében.

Sok rendezvényt is tartanak

A kolostorban több, az egyház életéhez kapcsolódó kiállítás fűződik a ferencesek nevéhez. A templomban hangversenyeket tartanak. Megszervezték a templomok éjszakáját. A városban megalakult a Szécsényi Egyházközség Karitász Csoportja. Az „Élő Kövek Alapítvány”, céljuk, hogy elősegítsék a gyermekek testi, lelki fejlődését, erkölcsi nevelését, a családok összetartó szerepét. Közreműködnek a plébániai családi nap szervezésében. A Katolikus Értelmiségiek Szövetségének Szécsényi csoportja több közös rendezvényt tart a plébániával. A városban hat éve alakult meg a keresztény óvoda, általános iskola és gimnázium. A hívők hisznek abban, hogy soha többé nem kerülhet sor arra, hogy az atyáknak el kell hagyniuk a kolostort.