Aranyszínű mézére méltán lehet büszke a fiatal varsányi méhész

Amíg 2018-ban több mint 840 méhész foglalkozott megyénkben mintegy 35 ezer méhcsaláddal, addig tavaly a méhészek száma nem érte el a 760-at, a méhcsaládoké pedig a 33 ezret. Ennek egyik oka, hogy egyre kevesebb fiatal érdeklődik a méhészeti ágazat iránt, azonban itt is vannak kivételek.

Lehoczki Dávid 2015 tavasza óta foglalkozik méhészettel a volt varsányi termelőszövetkezet területén.

– Úgy gondolom, hogy azoknak a fiataloknak érdemes méhészkedésre adni a fejüket, akik szeretik a természetben tölteni a szabadidejüket és éreznek némi érdeklődést a rovarok iránt. Érdemes először felkeresni egy közeli, tapasztalt méhészt és egy szezonon keresztül – azaz tavasztól a méhek teleltetéséig – mellette lenni. Ennek segítségével kaphat bárki pontos képet arról, hogy mekkora fába is vágja a fejszéjét. Fontos, hogy a méhészkedéshez nem elég a látottak alapján kedvet kapni, itt komoly ambíciókra van szükség. A méhészetnél – akárcsak a többi mezőgazdasági ágazatnál – nem lehet halogatni a munka elvégzését, teendőből pedig akad bőven egész év során. Engem a középiskolai bútorasztalos szakoktatóm, Katulin Károly vezetett be ebbe a világba, őt tekintem mind a mai napig mentoromnak. Mellette Kovács Lászlótól is sokat tanultam a méhekről, valamint a méhanyanevelésről. Azt hiszem, látták rajtam, hogy – jó értelemben véve – „bogaras” vagyok. Szeretem az állatokat, főleg a rovarok állnak közel a szívemhez. Öt méhcsaláddal kezdtem, majd lépésről lépésre fejlesztettem az állományt, ami jelenleg hatvannyolc családra rúg – mondta a 27 éves varsányi méhész, aki szabadidejének több mint kilencven százalékét tölti döngicsélő rovarjainak gondozásával.

A méhészek helyzete napjainkban nem könnyű. A hamis, valamint az olcsó importmézek megjelenése az itthoni üzletek polcain mélyponton tartják a felvásárlási árakat.

– A méheim munkájának gyümölcsét, pontosabban annak minden cseppjét az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) emblémájával jelölt üvegekbe töltöm és igyekszem személyesen értékesíteni. Az üveget csak az egyesülethez csatlakozott méhészek igényelhetik. A tagság folyamatos évközi – például méhegészségügyi – ellenőrzésekkel jár, valamint magát a mézet is bevizsgálja a szervezet. Ez egyfajta garanciát jelent, ami motiválhatja a vásárlókat a valódi, hazai méz fogyasztására. Emellett első alkalommal portékám minőségét egy nívós megmérettetésen, a közelmúltban megrendezett gyulai mézfesztiválon is próbára tettem. Nem volt veszítenivalóm, hiszen így szakemberektől kaphattam visszajelzést arról, hogy mit csinálok jól és hol kell még fejlődnöm. Sajnos személyesen nem tudtam jelen lenni a versenyen, így egy méhész barátomtól értesültem arról, hogy az akácmézem aranyminősítést kapott a bíráktól, akik több mint száz mintát zsűriztek e fajtából érzékszervi, laboratóriumi és külalaki szempontok alapján. Nagyon örülök a sikernek, ugyanakkor az elismerés birtokában nem az a célom, hogy magasabb áron értékesítsem a mézem. Nekem sokkal többet jelent, hogy ezzel is biztosíthatom a vásárlóimat a termék minőségét illetően. Persze az sem hátrány, ha a sikeremmel népszerűsíteni tudom a környéken élők körében a mézfogyasztást – hangsúlyozta Lehoczki Dávid.

Hozzátette: szeretné az állományát száz család felé fejleszteni, illetve elsősorban méhanyaneveléssel kíván foglalkozni. Emellett nyilván a mézesüvegek megtöltése sem fog háttérbe szorulni, sőt a tervek között szerepel egyéb népszerű termékek, úgymint a virágpor, a propolisz és a méhpempő előállítása is.