2020.01.17. 13:55
A megyei könyvtár adta ki Diószegi Szabó Pál újabb verseskötetét
Nem könnyű számba venni Diószegi Szabó Pál életpályáját, sokrétű – amolyan kései polihisztorszerű – munkásságát, pedig még csak a 46. esztendejét tapossa. Végzett jogászként és történelemtanárként a szegedi egyetem európai jogtörténeti tanszékének tudományos munkatársa, de előszeretettel foglalkozik a klasszikus görög és latin irodalommal, nyelvvel, (hungaro)bizantológiával, szülővárosában, Hódmezővásárhelyt kántorizál és nem mellesleg folyamatosan ír tanulmányokat, verseket is.
A Szegedről érkezett vendég örömmel tett eleget a salgótarjániak dedikálási kéréseinek
Forrás: NMH
Fotó: H. M.
Diószegi Szabó Pál a közelmúltban – szinte napra egy évre a 2018-as látogatását követően – újra Salgótarjánban találkozott a közönséggel. Ideutazásának kettős célja volt: egyrészt a Tragédiaköltő, Madách Imre beszédeit, jogi gondolkodását kutatandó búvárkodott a helyi levéltárban, másrészt jelen volt legújabb, ötödik kötete, a Carmina Hungaricana (Új versek, 2017–2019) bemutatóján a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. Nem véletlenül ott, hiszen a kiadvány a Palócföld Könyvek-sorozatban jelent meg, amelynek viszont – csakúgy mint címében a régióra, ha úgy tetszik e tájhazára utaló folyóiratnak – az intézmény a kiadója. A sajátosan magyaros tartalmú és versnyelvű Carmina Hungaricana öt fejezetet foglal magában. Az egyikben – a Galeottó címet viselőben – található a Somoskői ballada, amelyben a nógrádi olvasó örömmel fedezi fel Diószegi Szabó Pál példaképének tartott 16. századi reneszánsz trubadúr, Balassi Bálint szellemének, emlékének megidézését.
Fotó: H. M. / NMH
A könyvbemutatón sok szó esett a költő szellemes, nem egyszer többértelmű – például Szent Ivánnak tér-felén, Hang-szeremhez – címválasztásairól, döntő többségében kötött, időmértékes versformáiról, a címlapon helyet kapott, a tartalmához illeszkedő Ív a semmibe című festményről, Papageorgiu Andrea alkotásáról, s nem utolsósorban a szerző által írt – „A vers legyen olyan, mint egy bizánci mozaik. Apró részekből építkezik és részeiben is az egészet sugallja” – ars poeticának nevezhető mottóról is. Lényegében ugyancsak ezt értelmezi a hátsó borítón Szörényi László irodalomtörténész.
A szerzői est kellemes hangulatához a vendég gitárjátéka is hozzájárult.
Az író-olvasó találkozó alkalmát Gréczi-Zsoldos Enikő főszerkesztő arra is felhasználta, hogy kiemeljen néhány szép írást – így például Oravecz Tibor, Sóvári László, Karaffa Gyula verseit – s több tanulmányt a Palócföld 2019/4-es számából. Az utóbbiak között volt Puntigán József a száz évvel ezelőtt elhunyt zseniális festőre, Csontváry Kosztka Tivadarra való emlékezése, Limbacher Gábor a 200 éves palóckutatásról való elmélkedése, Bódi Györgyné Csukly Lászlóról, a Madách-díj első kitüntetettjének egyikéről, vagy Baráthi Ottó a nyolcvan évvel ezelőtt született történészéről, volt megyei múzeumigazgatóról írott dolgozata. A lapszám képzőművészeti anyaga Gedeon Hajnalka nevéhez fűződik, akivel Kele Szabó Ágnes készített interjút.
Hatvanöt éves előzmények
A Palócföld című irodalmi, művészeti, közéleti folyóiratot 1954-ben alapították. A lap azóta gyakorlatilag folyamatosan megjelent, s ebből a szempontból kivételes értéket képvisel. A jelenlegi szerkesztőség a 2019-es esztendőben sokféleképpen igyekezett ráirányítani a figyelmet a 65. évfordulóra. Ennek egyik beszédes megnyilvánulása, hogy a négy lapszámban s a Palócfölddel kapcsolatos rendezvények marketingjében megjelent egy madáchos diák, Vizi Petra díjnyertes logója.
