A lavina áldozataira emlékezett Salgótarján

Napsütésben indult el 76 évvel ezelőtt a Salgótarjáni Acélgyári Levente Egylet 17 sportolója a romániai Máramaros megyébe azért, hogy harmadik alkalommal meghódítsák a Radnai-havasok és Kelet-Kárpátok legmagasabb hegycsúcsát, a 2305 méter magas Nagy-Pietrosz-csúcsot. Két sikeres expedíció után a harmadik tragédiába fulladt. Az 1944. január 13-án, a délelőtti órákban bekövetkezett hócsuszamlásban 15 fiatal salgótarjáni levente vesztette életét. A lelki üdvükért hétfőn Németh Judit református lelkész mondott imát.

Az áldozatok emlékére rendezett koszorúzási ünnepségen Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere elmondta: a lavinaszerencsétlenség nem csak a megyeszékhely, hanem Magyarország legsúlyosabb sporttragédiája is.

– A bátorság, az óvatlanság, a feltérképezetlen útvonal és a szeszélyes időjárás mind megtalálható a szerencsétlenséghez vezető okok között – mondta a polgármester, aki kitért arra is, hogy a rendszerváltás idejéig méltatlanul kevés szó esett a történtekről, azonban az elmúlt 30 évben az őket megillető helyre került a tragikus sorsú leventék története a szívünkben.

– A tragédia megértésének és feldolgozásának egyik legfontosabb mementója a 2003-ban a helyszínen, a Mosolygó-tó katlanában állított kopjafa. Azóta szép számmal keresték fel salgótarjáni lakosok a festői, de a gyász megrendítő emlékeivel átitatott helyszínt. Önkormányzatunk évente szervez túrát az emlékhelyre. A megkopott kopjafát tavaly, az emlékmű bővítésével egy időben lecseréltük – mondta Fekete Zsolt. Hozzátette: a legtöbb, amit a tragédia után tehetünk, hogy nem hagyjuk feledésbe merülni az áldozatok emlékét.

Az ünnepség végén a megjelentek az emlékezés virágait helyezték el a lavinaszerencsétlenség áldozatainak emléktábláján, a salgótarjáni régi központi temetőben.

Túl fiatal volt, ezért nem utazott

A megemlékezésen részt vett Hangonyi Zoltán is, aki elmondta: ezelőtt 76 évvel szerepelt azon a listán, amelyen az 1944-es expedíció résztvevőinek neve állt. Visszaemlékezéséből kiderült, hogy az osztályából többen jelentkeztek a túrára, azonban a szakosztály vezetője – Liptay Pál így szólt hozzá és fiatalabb társaihoz: Fiúk, majd jövőre jöhettek ti is! A részvételt ugyanis korhatárhoz kötötték, így azok a tagok, akik az expedícióig nem töltötték be a 18. életévüket, nem tarthattak a csapattal.

Hangonyi Zoltán kifejtette továbbá, hogy csak évtizedekkel a szerencsétlenség után adatott meg neki a lehetőség először, hogy eljusson a Nagy-Pietrosz csúcsára. Ezt követően az évenként megrendezett expedíciónak már nem csupán résztvevője, hanem szervezője is volt. A 94. életévében járó salgótarjáni síelő mind a mai napig szívesen segíti az erdélyi út megszervezését, és ezt szeretné mindaddig fenn is tartani, míg ereje engedi.