Koffeinmánia

A komor klíma következtében szinte az ébrenlétem minden pillanatában a pihe-puha ágyikómra, a paplanomra, valamint a párnámra tudok csak gondolni. A munkaidő azonban nem ad alkalmat mondjuk egy kis étkezés utáni sziesztára.

Mese nincs, ilyen helyzetben csak egy dolog nyújthat segítséget: a koffein. Kezdetben kávé és fekete tea, majd amikor már ez sem elég ahhoz, hogy ne ragadjanak le a szemeim, maradnak a kevésbé egészséges termékek, mint például az energiaital és a többi élénkítő hatású üdítő. Természetesen igyekszem mértéket szabni az ébrenlétet garantáló káros szenvedélyemnek, de azt hiszem, s az időjárás hatására egyre inkább azt érzem, hogy cseppet sem segít, ha óránként felállok az asztalom elől.

Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy a túlzásba vitt koffeinfogyasztás nem vezet semmi jóhoz, sőt! Az ötödik kávé után valószínűleg már sokkal inkább emlékeztetek egy fáradt lajhárra, mint egy pörgő-forgó búgócsigára. Nem hiába, úgy látszik, ezzel kapcsolatban is igaz a régi mondás, miszerint a kevesebb több!

Kávé ide vagy oda, egy dologban szinte biztos vagyok, ha a meteorológusok nem jeleznek előre nagy páli fordulatot az időjárásban a Süss fel nap, fényes nap kezdetű versre nem gyerekmondókaként fogok tekinteni, hanem könyörgő énekként...