Ítélet

Amióta az eszemet tudom, arra törekszem, hogy mindenkivel szót értsek, kedves legyek, és főleg ne ítéljek meg senkit a külseje alapján, hiszen nem tudhatom, rólam mit gondolnak az emberek.

Újabban egyre gyakrabban ütközöm falakba a tetoválásaim miatt annak ellenére, hogy manapság ez elég nagy divattá vált, és szinte minden második emberen láthatunk legalább egyet. Szüleim szabad szellemben neveltek, a családom soha nem ítélkezett emiatt, sőt ők is szívesen viselnek egy-egy rajzot magukon.

Újabban albérletkeresésbe fogtam, és sajnos azt kell mondjam, megnehezíti a dolgom az „extrém” külső. Manapság a lakótársak választják ki, kivel szeretnének lakni az elkövetkezendőkben, és bizony a legtöbben úgy gondolják, egy tetovált csak bajt jelenthet. Annak ellenére, hogy „ki vagyok varrva”, még soha nem öltem meg senkit, nem raboltam bankot, nem is ugrálok az ágyamon nap mint nap heavy metalt hallgatva és nem is üvöltöm a világba, hogy mindenkit gyűlölök...

Egyszerűen tetszik ez a művészeti irányzat, és büszkén vállalom. Soha nem értettem, hogy miért ítélnek meg az emberek bárkit az alapján, amit egy pár percig látnak. Honnan tudják, hogy milyen egy ember, ha egy szót sem beszéltek még vele?

Bizony mindenkinek rosszul esik, ha előítéletesek vele szemben bármi – bőrszín, vallás, kinézet vagy akár a tetoválás – miatt. Érdemes belegondolni, hogy bármikor fordulhat a kocka, és lehet, hogy egyszer majd az ítélkezőket ítélik meg tévesen.