Országos pályázaton ismerték el a fotósaink munkáit

A fotópályázatot tíz kategóriában hirdették meg, tavalyi sajtófotóikkal pályázhattak a munkatársak. Összesen 320 pályamű, 743 fotó érkezett a felhívásra. A végeredményről neves szakemberekből álló zsűri döntött.

Négy díj és egy különdíj

A fővárosi díjátadón Ladóczki Balázs kapta a legjobb kollekcióért járó különdíjat, emellett pedig begyűjtött egy első (képriport), két második (képriport és portré) és egy harmadik (mindennapi élet) helyezést is.

Balázs 2013-ban kapta meg az első fényképezőgépét, ekkor még csak hobbiként gondolt a fotózásra. Rá egy évre beiratkozott egy fotótanfolyamra, azóta foglalkozik komolyabban ezzel a mesterséggel.

– Azért szeretek fényképezni, mert a gép segítségével úgy tudok bemutatni egy adott eseményt, ahogyan én látom, és az én szemszögemből tudom visszaadni a nézőknek – mesélte.

A tari származású fiatal 2016-ban megkezdte tanulmányait a Budapesti Metropolitan Egyetem fotográfia szakán, ahol idén fog végezni. A Nógrád Megyei Hírlapnál 2018 óta dolgozik.

– Leginkább az emberközeli témákkal szeretek foglalkozni, de szívesen fotózok sporteseményeket is – mondta Balázs, akinek a tari temetőgondnok életét bemutató sorozata sok mindenkit megérintett.

– Az „Elfogadtak a holtak” című fotósorozatomban Bojtos Lászlót, Tar temetőgondnokát mutatom be, aki nap mint nap több órát tölt a temetőben, és végzi munkáját. László elmesélte, hogy egy napon furcsa hangokra lett figyelmes és érezte, hogy nincsen egyedül. Így van ez a mai napig. Egy nagyon jó barátja is temetőgondnok volt, ő mesélte neki, hogy saját maga is tapasztalta ezt az érzést és a hangokat. A barátja azt mondta, hogy a holtak így jeleznek, hogy elfogadták őt temetőgondnokuknak – elevenítette fel a győztes.

Képriport kategóriában győztes sorozata egy Pásztóhoz közeli szódaüzemben készült.

– Kíváncsi voltam , hogyan is működik ez az egész folyamat. Ezzel a sorozattal betekintést nyer a néző, hogyan is készül a szóda az ország egyik még működő szódaüzemében, ami Hasznoson található – mesélte.

A képriport kategóriában második helyezett sorozata egy offroad fesztiválon készült.

– Béren tavaly első alkalommal rendezték meg az offroad fesztivált, ahová sok sok ember ellátogatott, képriportommal az ott uralkodó hangulatot szerettem volna visszaadni – emlékezett vissza Balázs.

Tűzoltó és mentő emberközelben

Szerkesztőségünk legrutinosabb fotósa, Hüvösi Csaba két kategóriában (hír és mindennapi élet) is harmadik helyezett lett.

– A fotózás véletlenül csöppent az életembe, amikor jó barátom segítséget kért egy alkalommal. Ez indított el azon az úton, ami jelenleg is a megyei napilap hasábjaira vezet a képeim által. Leginkább önképzéssel és gyakorlással szereztem meg azt a tudást, amivel jelenleg rendelkezem, de folyamatosan tanulok a mai napig is. Itt szeretnék kiemelni egy olyan embert, Gyurián Tibort, akinek nagyon sokat köszönhetek, mert szárnyai alá vett a kezdeteknél és türelmével, tanításaival segítségemre volt, iránymutatásai a mai napig elkísérnek. Megtanította számomra, hogy ezt a munkát csak kellő alázat mellett lehet végezni – mesélte Csaba, akit a megyei laphoz lassan tizenkét év köti. Bár volt néhány esztendő, amikor az élet más útra terelte, de a fényképezőgépet akkor sem tette le.

– A sajtófotózás egy igen sokoldalú ága a fényképészetnek, hiszen a történelem kisebb-nagyobb pillanatait örökíti meg a fotóriporter. Legyen szó egy fontos dokumentum aláírásáról, egy beruházás átadásáról, valamely tragikus baleset megörökítéséről, mind-mind apró formálói a jövőnek, akár az egyénre, akár a társadalomra vetítve. Fontosnak tartom még , hogy munkám során bemutathatok olyan embereket is, akik nagyon jó példát mutathatnak bármelyikünk számára – véli.

Több téma is van, amit szívesen megörökít, de van kettő, ami igazán közel áll hozzá.

– Az egyik a magyar népművészet és annak minden ága, de legfőképpen a néptánc. Számomra nagyon fontos, hogy elődeink értékei sokáig a mai életünk része legyen és bízom benne hogy mindig lesznek olyanok, akik nem hagyják elveszni népi kultúránk kincseit, legyen szó népdalról, népviseletről, vagy néptáncról. A másik téma, amit igyekszem tudásomhoz mérten legobjektívebben megörökíteni, az azon emberek munkája, akik képesek életüket is kockáztatni azért hogy másokat megmentsenek, kimenekítsenek a bajból. Számomra igen tiszteletreméltó, az a munka, amit tűzoltóink, rendőreink, mentőseink végeznek. A pályázatra beadott díjazott fotóim is ebben a témakörben érte el a zsűri elismerését. A munka közben megpihenő tűzoltó portréja és a tízméteres magasságban köteleken függő, fiatal különleges mentő úgy gondolom hűen tükrözi azt a küzdelmet és önfeláldozást, ami jellemzi ezen emberek elkötelezettségét hivatásuk és embertársaik irányába – mesélte a fotós, aki a hála szavait sem hagyta el.

– Nagyon köszönöm a bírálóknak, hogy díjazták két munkámat az első olyan pályázaton, amin megmérettem néhány alkotásomat és köszönetem mindenki felé, akik a mindennapokban hozzásegítenek ahhoz, hogy azt a munkát végezhetem, ami egyben a hobbim is, azt hiszem ez igazán nagy adománya az életnek – foglalta össze Csaba.

Kedvenc témája az ember

Harmadik fotósunk, a 22 esztendős Hegedűs Márk a művészet kategóriában szerzett második helyezést, neki gyerekkora óta a fotózás a hobbija.

– Első kamerámat a nyolcadik születésnapomra kaptam, ekkor szerettem bele a fotózásba. Gimnázium után elvégeztem egy fotós iskolát, a sikeres vizsga után bekerültem az Index.hu gyakornokai közé. Az ott eltöltött év után kerültem a Hírlaphoz, tavaly októberben. Kedvenc témám az ember, előszeretettel járok ki nagyszüleim szülőhelyére, a Karancs-vidékre fotózni, az ottani tájat és embereket – mesélte Márk, aki egy érdekes történetet is felelevenített.

– Egyszer történt, hogy elkéstem a reggeli pesti buszt, amivel mentem volna iskolába. Ezt kihasználva kivittem nagyszüleimet a karancskeszi házukhoz, én meg elmentem fotózni a környéket. Sétáltam a faluban, kerestem a témát. Megláttam egy idős embert aki épp a teraszán, a földön ülve reggelizett, a nagy szakállával, pecsétgyűrűjével, a lyukas zoknijában, ami csak a fél lábát takarta. Addig nem nagyon mertem odamenni idegenekhez, hogy megkérdezzem, lefotózhatom-e őket, de azon a napon feltettem magamnak a kérdést, miért is ne? Köszöntem neki, harmadszorra meg is hallotta. Bemutatkoztam és elmondtam, hogy szeretném lefotózni. Megengedte. Azóta is az kép a kedvencem. Fél órát beszélgettünk. Pávának hívták a helyiek, ő volt a helyi vadász kabalája, ha meghúzta vadászat előtt a szakállát, akkor aznap lett találat. Páva azóta már elhunyt, de remélem, a képemen tovább élhet – mesélte Márk.

Természetesen a díjazott pályaművéről is faggattuk.

– A fotósorozat, amivel nyertem, a Nógrád Táncegyüttesről készült a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban. Próbáltam minél több szemszögből a lehető legjobban megörökíteni az előadást, ami úgy tűnik, jól sikerült – mondta.