Angyal Jánosnak hála sose feledik azokat akik „hazahozták” a Palóc Olümposzt

– Mi vezérelte, hogy megemlékezéseket szervezzen?

– A történet születésemig vezethető vissza, 1947. március 8-án láttam meg a napvilágot Somoskőújfaluban, a Krepuska-kastéllyal szemben. Én még ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki azt tanulta, hogy a nagybirtokosok kizsákmányoltak mindenkit, rossz emberek voltak, nem lehetett bennünk megbízni. Édesanyám azonban mindig a legnagyobb szeretettel beszélt dr. Krepuska Géza orvosprofesszorról, akinek jelentős szerepe van a két község visszacsatolásában.

– Hogyan vágott neki a nagy feladatnak?

– A Somoskői Váralja Egyesület elnökeként 1999-ben kezdeményeztem, hogy Somoskő és Somoskőújfalu anyaországhoz való 1924-es visszatérésének 75. évfordulóját határnyitással és megemlékezéssel ünnepeljük a várnál. Most belegondolva nem kis bátorság volt ez tőlem... Akkor nem éreztem ennek súlyát, csak a tettvágy hajtott.

– Mi történt ezután?

– A Somosi Kultúráért Egyesület, valamint a Somoskői Váralja Egyesület közösen elhatározta, hogy 1924. február 15-ét a „hazatérés napjává” nyilvánítja. Minden év februárjában, idén 17-én, vasárnap, 9 óra 30 perctől ünnepeljük meg a somoskőújfalui Petőfi Sándor Művelődési Ház és Könyvtárban. A nagy jelentőségű nap tiszteletére Somoskőújfaluban és Somoskőn is emlékmű áll. Úgy gondolom, a ma élők kötelessége megőrizni az elődök emlékét, ragaszkodásukat pedig továbbadni az utódoknak!