Mélyről kapaszkodott fel a fiatal bátonyi értelmiségi

Borítékolható volt, hogy hamarosan, egyedül is bekopog – s nem is üres kézzel – a megyei laphoz. Még alaposabban akart tájékozódni s írásokat – köztük verseket – hozott, némelyik meg is jelent. 1998-ban Kisterenyén, a Váci Mihály Gimnáziumban érettségizett s a Miskolci Egyetem magyar szakos hallgatója lett.

Bogdán Péter és párja, Horváth Krisztina egy több mint 260 oldalas kötet mintegy kétharmad részében publikált családinterjúkat. Ezek az írások a Sorsok és remények című, 2011-ben a társadalmi megbékélés jegyében született kiadványban láttak napvilágot. Zömmel 30-40 éves embereket kérdeztek meg származásukról, iskolázottságukról, végzettségükről, életkörülményeikről, beilleszkedésükről, emberi, társadalmi kapcsolataikról, munkájukról, sikereikről, nehézségeikről, céljaikról. Az interjúalanyok között voltak tizenévesek, sőt akadtak tíz éven aluliak is.

Mindebben nem lenne semmi különös, átlagos életkezdésnek tekinthető. Csakhogy Bogdán Péter sorsa több mint különös, hiszen rendkívül mélyről, szegény sorból indulva jutott el oda, hogy 2015. december 1-je óta az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének munkatársa. Salgótarjánba is azért érkezett, hogy interjút készítsen egy kollégiumigazgatóval.

Édesanyja egyedül nevelte, apjával tizenegy éves korában találkozott először s abban sem volt köszönet. A durva férfi részéről olyan fizikai bántalmazásban részesült, ami beszédhibához vezetett. Ez az atrocitás sem vette el kedvét a sok olvasástól, az ismeretszerzés szüntelen vágyától és nem hagyott fel azzal a törekvésével, hogy a kisebbségi helyzetből kiemelkedve tanult, diplomás – ha úgy tetszik értelmiségi – ember legyen belőle.

Nem volt könnyű ez az út, sok mindent meg- és kipróbált: volt újságíró, rádiós műsorvezető, tanított tanodában, megfordult huszonhárom országban – többek között Angliában, Grúziában, Portugáliában, Ruandában, Svédországban – és immár harminckilenc éves korára elérte, – noha betegségekkel is kénytelen szembenézni – hogy a következő hetekben, hónapokban doktori cím birtokosa lehet. Az iskolát 2009/2011 között már elvégezte, nyelvvizsgái megvannak, a dolgozatát kell még befejeznie és megvédenie.

Diplomamunkájában azt vizsgálja, hogy 1978 és ’98 közötti politikai szaksajtóban milyen roma oktatási modellekről, struktúrákról jelentek meg publikációk. Munkája tulajdonképpen neveléselméleti sajtótörténet részeként értelmezhető. Az adatbázis kialakításához sok ezer oldalt olvasott el, majdnem két évig napi 4–5 órát töltött könyvtárakban.