Koszos előítéletek

Úgy döntöttek, hasznosan töltik az időt, amíg tart az útzár. Betértek egy plázába, ugyanis a főnök szeretett volna telefont venni magának. Mondanom sem kell, hogy egy építkezésről jövet piszkosan, munkaruhában ballagtak be az üzletbe. Nos, a fogadtatás nem is volt kellemes.

Az eladóhölgy nem éppen úgy bánt velük, ahogy azt elvárták volna. Valószínűleg azt gondolta, hogy ezeknek a mocskos embereknek nincs szükségük egy drága készülékre, csupán az idejét rabolják. El is mondta, hogy a kinézett darab 320 ezer forintba kerül, amit le is kell tenni érte, illetve az ügyintézés is sok idő. Addig-addig akadékoskodott, hogy a vállalkozó lerakta elé a pénzt. Az ismerősöm elmondása szerint nem azért, mert akkora szüksége lett volna a mobilra, hanem azért, mert tudta, hogy a pultosnő azt gondolja, neki nem telik erre a darabra, hiszen úgy néz ki, ahogy.

Szép kis példája ez annak, hogy ne ítéljünk első látásra. Egy olyan emberről beszélünk ugyanis, aki együtt dolgozik az embereivel, mindennap elvégzi azt a fárasztó munkát, amit az alkalmazottai. Úgy gondolom, ilyen a jó főnök, aki húzza az igát az embereivel. Semmivel sem különb az, aki ingben és öltönyben osztja az észt, de nem tudja, mi az a munka. Soha ne ítéljünk a külső alapján!