2018.07.30. 19:57
Európa-bajnok lett a gyarmati rendőrmotoros, Kótner Zoltán
A motoros rendőrök európai versenyét az idén Németországban rendezték meg, ahol tizennégy ország képviseltette magát. Az egyes nemzetek fiai saját szolgálati járművükkel teljesítették a sok-sok akadályt felvonultató ügyességi kört. A rendezők idén sem tétlenkedtek, ötletek tucatjait vetették be a különböző fordulók kiépítésekor. Hasonlóan az előző évek kimagasló eredményeihez, idén is hazai versenyzők álltak a dobogó két legfelső fokára. Külön öröm, hogy az aranyat megyénk egyik motoros járőre, Kótner Zoltán rendőr főtörzszászlós hozhatta el.
– Jól sejtem, hogy a motor iránti szerelme egész a gyermekkorig nyúlik vissza?
– Sok fiúgyerekhez hasonlóan mindig szerettem szerelni, bütykölni. Tizennégy éves voltam, amikor először ültem motorra. Szépen jöttek sorba a gépek: Simson, ETZ, 400-as Yamaha, 600-as Yamaha, BMW… Kamaszkoromban együtt bandáztunk a srácokkal, élénk motorosélet folyt abban az időben a városban. Tagja voltam a helyi motoros-sportegyesületnek is, Simsonokkal jártuk a versenyeket. Nem olcsó szabadidős tevékenység a motorozás, bele kellett nyúlni a pénztárcánkba rendesen. Más idők voltak, egy nagyon jól összeszokott baráti társaságot alkottunk. A mai napig a motorozás teszi ki a munkám egy részét és ez a hobbim is. Múlt héten jöttem haza egy szlovéniai motoros túráról, barátokkal lenyomtunk ezerhatszáz kilométert öt nap alatt.
Kótner Zoltán 1973-ban született Balassagyarmaton.
Az általános iskola elvégzése után a szécsényi Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanult tovább. Középiskolai tanulmányait követően az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban dolgozott. A sorkatonai szolgálat teljesítése után, 1993-ban a Balassagyarmati Rendőrkapitányság munkatársa lett, azóta is ott teljesít szolgálatot.
Két gyermeke van, egy 22 éves fiú és egy 11 esztendős lány édesapja.
– Ritkán látni errefelé motoros járőrt. Nincsenek túl sokan?
– Munkatársaimmal nem csak motoros szolgálatot látunk el. Nem mindig motoron teljesítek szolgálatot, de az esetek túlnyomó részében igen. 1993-ban léptem be a rendőrség kötelékeibe, és hat év múlva lettem motoros járőr. Már a belépésemkor ez volt a tervem, de várnom kellett az álom beteljesedéséig. Addig gépkocsizó járőr voltam, de persze a magánéletben hódoltam a szenvedélyemnek. Amikor eldőlt, hogy az autót motorra cserélhetem a munkám során, el kellett mennem egy kéthetes tanfolyamra, utána kezdődött a régen várt élet. Azóta is minden évben meg kell újítani ezt a vizsgát.
– Hányadik versenye volt az idei?
– 1999 óta gyakorlatilag mindig részt vettem az évente megrendezett ügyességi bajnokságokon. Ezeknek a versenyeknek a célja a rendőrök szakmai ismeretének bővítése és vezetéstechnikájuk tovább fejlesztése, ahol a résztvevők egy ügyességi pályán mérik össze a tudásukat. Az országos bajnokságra megyei selejtezőkön át vezet az út, ahová a feletteseink szoktak benevezni minket. Én még nem nyertem országos versenyt, de második és negyedik voltam már. Idén az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) az eredményeink alapján úgy döntött, hogy egy tatai kollégámmal, Major Zoltánnal ketten fogjuk képviselni Magyarországot az európai rendőrmotoros-versenyen.
– Kissé szokatlan, hogy a kontinensviadalra nem feltétlenül az országos első helyezett jut ki. Mindenesetre jó döntés volt az ORFK részéről, hiszen aranyéremmel tért haza Németországból. Hogyan zajlottak az események a bajnokság napjai alatt?
– Egy pénteki napon járműre pattantunk, és elmotoroztunk a kilencszázhúsz kilométerre lévő németországi Kulmbach városába. A szombati napon a többi résztvevővel közösen tettünk egy közel kétszáz kilométeres túrát, majd amikor erről visszatértünk, megtekinthettük az addigra felállított pályát. Gyalog bejárhattuk, elmondták, hogy milyen feladatok várnak ránk, aztán el is kezdődött a megmérettetés.
– Nehéz volt az idei verseny?
– Én nem mondanám annak. Ugyanis egy elég rövid pályáról beszélünk, átlagos másfél perc alatt teljesíthető körről. Éppen a rövidsége adta a nehézségét. Szlalomfeladatok, egy szűk és egy speciális kereszt alakú folyosón történő áthaladás voltak benne, aztán kihelyezett oszlopokból kellett menet közben zászlókat kihúzni váltott kézzel, végül billenőpalló majd egy harminc–negyven méteres kigyorsítás következett. Az időt és a hibapontokat is nézik. Én egy perc hat másodperc alatt teljesítettem, hibátlanul. A magyar kolléga szintén hibapont nélkül egy perc tíz másodperces szintidővel második lett. Az összes induló átlagos időeredménye egy perc huszonhat másodperc lett, azaz tizenhat, illetve húsz másodpercet faragtunk a mezőny szintidejéből.
– Nagy volt az öröm, hogy magyar páros nyerte az első két helyet?
– Természetesen örültünk, de nincs ebben semmi rendkívüli. Mindig a hazaiak állnak a dobogón.
– A napi munkájuk során szoktak hasonló helyzetekbe kerülni, mint a versenyen?
– Ha minden feladattípussal nem is találkozunk, de a mindennapi munkánk során is hasznát vesszük az ott szerzett tudásnak.
– Milyen motoron dolgozik? És van-e valamilyen álma, amire régóta vágyik?
– A rendőrségi járművem is egy BMW szolgálati motor, márkahű vagyok, otthon is ilyet használok. Ha másikat vennék, akkor is ezt választanám, csak egy újabb típust.
– A gyermekei örökölték az apjuk szenvedélyét?
– A robogót már kipróbálták, tetszett is nekik, de nem szippantotta be őket ez a történet úgy, mint engem. Én pedig nem szeretném erőltetni a motorozást, de nem is lehet.
– A versenyzéssel kapcsolatosan vannak jövőbeni tervei?
– Az országos első helyezéssel még adós vagyok magamnak is, és másnak is. Az még hátra van.
