Meg merné lépni?

2018.06.18. 20:00

„Itt jobb lesz a gyerekeknek”: elhagyta a civilizációt és jurtába költözött az értelmiségi család

Jurta, friss levegő, szemet gyönyörködtető táj, korlátlan szabadság és felhőtlen boldogság. Pest megyéből szinte a semmi közepére költözött a Rozgics család.

Oláh Nikolett

Az Istenmezeje külterületéhez tartozó egyik, a falutól kijjebb eső földterületen állított jurtát egy öttagú család, hogy ott mindenkitől távol, háborítatlan körülmények között tölthessék mindennapjaikat. Portálunk úgy döntött, utánajár a szóbeszédnek és felkeresi – a hazánkban furcsaságnak számító – „ház” népét.

Ellátogattunk tehát hozzájuk, de az út nem volt zökkenőmentes. A falu aszfalttal borított mellékutcáját rövidesen felváltotta a mély gödrökkel tarkított földút amelyet csak a mesés, napsütésben pancsoló természet szépsége tudott feledtetni velünk. Az autókázást követően pillantottuk meg a fehér színű jurta tetejét, majd az út menti telket körbeölelő, jövőbeli kerítés vonalát. Szerencsénkre a különleges lak háziasszonya épp a kertben dolgozott, onnan integetett vidáman felénk.

 

A jurta festői környezetében. Fotó: Oláh Nikolett/NMH

 

A barátságos üdvözlést egy finom, házi készítésű tea elfogyasztása tette még hangulatosabbá. Mindeközben pedig bepillantást nyerhettünk egy olyan varázslatos életformába, amely a mai modern, felgyorsult világunk elvárásainak szöges ellentéte.

 

A hangulatos, takaros konyha és az ebédlő rész. Fotó: Oláh Nikolett/NMH

 

- A terület öt és fél hektáros, ahol – terveink szerint – képesek leszünk mindent saját magunk megtermelni – kezdte Rozgics-Kiss Anita, a jurta egyik lakója. – Bevallom, a jelenlegi, kezdeti időszakot több tényező nehezíti: egyrészt augusztusban érkezik a negyedik gyermekünk, így nem bírok sokat tenni-venni, másrészt szemet szúrtunk a helyi vadásztársaságnak, akik minden eszközzel megpróbálnak minket elzavarni innen – mondta Anita.

Na de ne szaladjunk ennyire előre.

 

A sátor alatt jut elég hely a szórakozásra. Fotó: Oláh Nikolett/NMH

 

Az első lépések

A háromgyermekes anyuka úgy véli, több ember vágyik az ilyen és ehhez hasonló életre, mint azt gondolnánk.

- Az emberek jó része azt hiszi, hogy ezt az életmódot kizárólag vastag pénztárcával lehet megvalósítani. Mi vagyunk a példa arra, hogy csupán hozzáállás és elhatározás kérdése az egész. Múlt év novemberében számba vettük az elképzeléseinket, vagyis hogy milyen élőhelyre vágyunk tiszta szívből, majd a térképen kiszemeltük Magyarország legzöldebb tájegységeit. Az odaeső 99 településből 34 önkormányzathoz írtunk levelet, köztük Istenmezejének is, ahonnan már másnap megérkezett a biztató értesítés a helyi polgármestertől, Nagy Szú Pétertől. Gyakorlatilag ő volt az egyetlen, akitől választ kaptunk, ugyanis neki is fontos a példamutatás, illetve ő is hisz abban, hogy az embernek nincs szüksége másra, mint napfényre, földre és vízre. Istenmezeje adottságai pedig abszolút megfelelőek az öngondoskodásra – mesélte Anita.

 

Az öt és fél hektáros terület jó termést ígér. Fotó: Rozgics család

 

 

- Novemberben jártunk először a polgármester ajánlotta területen és rögtön szemet szúrt a rajta álló három vadászles. Ezekről akkor még nem hittük, hogy komoly probléma forrásai is lehetnek, ugyanis azokat az önkormányzat birtokára, a falu vezetőjének engedélye nélkül építették oda – mondta Rozgics Pál, családfő.

Van, akinek gondot okoznak

Valamelyik nap a rendőrség meglátogatott minket, mert a vadásztársaság elnöke több hatóságnál is feljelentette a családomat. A rendőrség emberei mindent rendben találtak, így hamar távoztak. A következő hétre várjuk a gyámügyet, mert állítólag nem biztosítjuk a kicsiknek a civilizált körülményeket, pedig a gyermekeknek egy jurtában is megvan mindenük. Ugyanúgy van fürdő-, játszó- és hálószobánk, illetve konyhánk, mint bármely más háztartásban. Nincs velünk semmi gond, nem miattunk aggódnak az emberek. A vadásztársaság képtelen feldolgozni, hogy a több ezer hektáros területükből a mi picike részünkkel kiharaptunk onnan egy szeletet. Az önkormányzattól teljesen legálisan béreljük a telket – közölték Rozgicsék.

- A Bugyin található házunkra szintén csekély összeget fordítottunk, mert a felújítással járó munkákat ott is megoldottuk magunk. Nagyon szép otthont teremtettünk, de a gyerekeinket – Bendegúzt (6), Rékát (4) és Borókát (2) – úgy neveltük, hogy előbb-utóbb bizony tanyára költözünk. Jelen pillanatban egy kölcsönjurtában lakunk, amit egy barátunktól kaptunk. Mindössze ötezer forintért szereztünk bele egy régi konyhaszekrényt, amiben kidobásra váró PVC darabok fogadtak. Ezek most a jurta padlójaként funkcionálnak. Először csak abban gondolkoztunk, hogy a pesti házunkat meghagyjuk biztosítéknak, de annyira megtetszett ez a környék, hogy úgy döntöttünk maradunk. Megvásároltuk az egyik faluban lévő házat, hogy a téli időszakban is melegen legyenek a gyerekek, illetve ha majd úgy döntenek maradnak, akkor legyen a fejük felett erős tető is. Tehát az egyébként olajkályhával ellátott jurtában csak hét-tíz napot vagyunk egybefüggően, aztán – egyelőre, amíg nincs kész az istenmezejei ház – hazajárunk Bugyira.

 

A gyerekek szeretnek a tiszta patak vizében játszani. Fotó: Rozgics család

 

 

S hogy miért döntöttek úgy, hogy felhagynak addigi életükkel? Nos, a válasz sokak számára nem lesz meglepő.

- Azt látom, hogy ma már az emberek semmiért nem vállalnak felelősséget. Három éves korukban beadják a gyermekiket az óvodába és gyakorlatilag kiadják a nevelést a kezükből. Megkeresik a pénzt, amelyből kifizetik a közműveket, de azzal nem foglalkoznak, hogy a csatornába milyen vegyszereket eresztenek, vagy hogy az általuk termelt szemét mennyi idő alatt bomlik le. Ez a mi életünkben például nyomon követhető, és a gyermekeink is ezt tanulják: minden tettüknek következménye van. Véleményem szerint az, hogy a csemetéinkből milyen embert faragunk, az kizárólag a családon múlik. Ez esetünkben még inkább kirajzolódik majd és szerintem ezt jelenti a valódi felelősségvállalás – fejtette ki Anita, akinek gyermekei családban, magántanulói státuszban fognak tanulni.

A mindennapi élet sokkal másképp

A család nagyon ritkán jár vásárolni és szeretnék, ha minél előbb elérkezne az az idő, amikor már egyáltalán nem lesz erre szükség. Az anyuka specialitása a zakuszka – zöldségek ledarált keveréke -, amelyet Erdélyben tanult meg elkészíteni és nem mellesleg a gyermekei imádják.

 

Nyáron a természet adta hűvös vízben öröm pancsolni. Fotó: Rozgics család

 

- Amikor még Bugyin éltünk, írtam egy 14 dologból álló listát és kizárólag ezeket szereztük be a boltból. Azóta az élelmiszerek listáját még jobban leszűkítettem. Cukrot, fehér lisztet például nem fogyasztunk, viszont minden, a földünkön megtermett, az emberi szervezetre jótékony hatással bíró zöldséget, gyümölcsöt igen. A házi ecetet megtanultam elkészíteni, ezen felül gyorsan nő az olajtökünk is. Húst egyáltalán nem eszünk, amely nagy könnyebbséget jelent az életvitelünket tekintve – részletezte.

A faluban lévő forrásvizet használjuk főzésre, mosogatásra, fürdésre, valamint innivalóként. A vegyszermentes fürdővizünkkel – a szappannal is úgy vagyunk csak ha muszáj – pedig a palántáinkat locsoljuk, így a napi 53 liternyi elhasznált folyadékból nem vész kárba egy csepp sem – ecsetelte az anyuka.

Mint mondta: minden év októberében szappant főz és az eladott összegből veszik meg a gyerekek karácsonyi ajándékát.

- A három aprósághoz hamarosan megérkezik Buda Nemere, a négy gyerkőc számára pedig ezzel az életformával megadatik majd az, hogy a világ felfedezését a természetben kezdjék el. Reményeink szerint így jobban megtanulják, hogy az életben mi a valódi érték – zárták gondolataikat a szülők.

 

A Rozgics csemeték: Boróka, Réka és Bendegúz. Fotó: Rozgics család

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában