Szeretem a tyúkhúst – ez nem mentség a lopásra!

A megyei napilap korabeli tudósításából az olvasó megtudhatta, hogy Kiss József alkalmi munkás kevésnek ítélte meg havi járandóságát, ezért a fizetés napján behatolt munkaadójának otthonába és eltulajdonított két tyúkot a kabátjába csempészve. A „sikeres akción” felbuzdulva még két alkalommal visszatért, amelyek során további öt tyúkot ellopott. Állítása szerint a „zsákmány” egy részét eladta a piacon, míg a többit megsütötte. 

Kiss József azonban még mindig nem érte be ennyivel. A következő hónapban újfent „kevesellte” a havi keresetét, ezért az „alkalmi éléstárhoz” fordult. Ezen alkalommal egy tyúkot és két kakast sikerült ellopnia. A cikkíró frappánsan rámutatott, hogy „torkosság és mértékletesség ritkán fér össze” és ez így történt Kiss esetében is. A következő alkalommal már lelakatolt fészerrel találta szembe magát és a zár feszegetése hallatán a lakók lefülelték a tolvajt.

A bíróság megállapította, hogy Kiss József korábban 13 alkalommal volt már büntetve, illetve 11 szabálysértési eljárás is indult ellene. Kétrendbeli folytatólagosan elkövetett lopás vétségében bűnösnek ítélte a Salgótarjáni Járásbíróság és ezért halmazati büntetésül héthónapnyi szabadságvesztésre ítélte. Rontott Kiss helyzetén, hogy szigorított börtönben kellett letölteni a büntetést és a bíróság kimondta, hogy feltételesen nem helyezhető szabadlábra.

A történet végkifejletéből arra következtethetünk, hogy Kiss József bíróság előtti védekezése sikertelen volt. Hiába vallotta be őszintén, hogy: „Nagyon szeretem a tyúkhúst. Már álltam is bíróság előtt hasonló cselekmények miatt.” A bíró szívét nem hatotta meg az ilyen fajta gasztronómiai (túl)vonzódás.

A szerző Kovács Balázs okleveles történész