Negyven éve történt a mohorai vasúti tömegszerencsétlenség

Havas, borongós idő köszöntött 1981 novemberének legvégén Nógrád megyére. A Hatvanból Balassagyarmatra tartó autóbusz nyirkos időben vágott neki az útnak 30-án, hétfőn reggel fél nyolckor a kiinduló állomásról. Menet közben a falvakban igen sokan szálltak fel a járatra, az emberek nagy többsége az Ipoly-parti városba igyekezett bevásárolni, a piacon körülnézni. A sok megállás miatt a busz nagyobb késésben volt, a sofőr folyamatosan rátekintett az órájára, miként tudná behozni a hátrányt. Mohorán, a szövetkezeti italbolt előtti megállóban is vett fel utasokat, majd úgy haladt tovább 9 óra 30 perc körül Szügy felé. Mintegy harmincöt–negyven kilométeres sebességgel, jó látási viszonyok között érte el a vasúti átjárót.

Magyarnándor irányából ekkor érkezett a dízelmozdony vontatású, három kocsiból álló tehervonati szerelvény. A fénysorompó pirosan villogott, de a gépjármű vezetője figyelmetlensége miatt ezt túl későn észlelte. Amikor megpillantotta a vonatot, amely nem állt meg a mohorai állomáson, beletaposott a gázpedálba, hogy elkerülje az ütközést. A túlterhelt busz azonban nem tudott kellő lendületbe kerülni, és a mozdony a hátsó keréknél ütközött vele, majd megpörgette, és a vasúti töltés melletti mélyedésbe lökte. A helyszínen tizenketten haltak meg, további ötvennégy személyt szállítottak a balassagyarmati, váci, salgótarjáni és budapesti kórházakba. Közülük öten életveszélyes sérüléseik következtében elhunytak.

A Nógrád Megyei Hírlap elődje, a Nógrád újság 1981. december elsejétől hetedikéig folyamatosan tájékoztatott a tragikus balesetről és utóhatásairól. A december 2-i számban megszólaltattak két, a salgótarjáni Madzsar József Megyei Kórházban fekvő utast. A mohorai Takács Istvánné így nyilatkozott: „Balassagyarmatra igyekeztem vásárolni. Sokan utaztunk a buszon, és a sofőr mögött álltam közvetlenül. Óriási csattanást hallottunk, aztán már csak arra emlékszem, hogy valahová zuhantam. A vasúti talpfán tértem magamhoz. Mentővel hoztak a salgótarjáni kórházba.”

A kállói Tusán Istvánné hasonlóképpen szerencsésnek mondhatta magát: „A 4-es ülésen utaztam. Hallottam, amikor a gépkocsivezető sikított, ezután jajgatás, nyögés mindenfelé. Én az ülésbe ragadtam, alig tudtak onnan kiszedni.”

A Nógrád Megyei Főügyészség a baleset kivizsgálását követően viszonylag gyorsan, már 1982 januárjának első napjaiban megfogalmazta vádiratát a Volán sofőrjével szemben. Ezek szerint a halálos tömegszerencsétlenséggel járó közúti baleset gondatlan okozása miatt elmarasztalt 29 éves férfi figyelmetlensége járult hozzá egyértelműen a bekövetkezett tragédiához. A bíróság első fokon kilencéves börtönbüntetést szabott ki rá, amit a Legfelsőbb Bíróság nyolc és fél évre enyhített.

Néhány évvel ezelőtt a Facebookon megemlékeztek a balesetről. Néhány hozzászóló vagy szemtanúként látta a szerencsétlenséget, vagy közvetlen családtagjai érintettek voltak. Egy hölgy leírta, egyéves kisfiával a mohorai központi megállóban várakozott, de a nagy zsúfoltság miatt úgy döntött, gyermekével nem tolakodik, inkább megvárja a következőt.

Egy másik nő a balassagyarmati kórház sebészetén ápolónőként dolgozott, és a sok sérült ellátása mellett legszörnyűbben az érintette, amikor sorra érkeztek a hozzátartozók és keresték a sebesülteket.

Hatalmas csattanás hallatszott a távolból – emlékezett egy asszony

Az internetes bejegyzés alatt hozzászólók között egy asszony arra emlékezett, hogy éppen kisfiát ringatta a házuk folyosóján, amikor hatalmas csattanás hallatszott a távolból, majd a feltorlódott kocsisorból és a szirénázó mentőautókból tudta meg, mekkora baj történt. Egy férfi elmondta, ő Becskén a vasárnapi labdarúgó-mérkőzés után túl sokáig italozott, ezért reggel elaludt, holott rendszeresen azon a hétfői járaton szokott utazni, ráadásul mindig a hátsó ajtón szállt fel. A ma középkorú úr pedig elmesélte, annak idején a sofőrtől az édesanyja vette le a vért a balassagyarmati kórházban, és a gépkocsivezető úgy remegett, mint a nyárfalevél.

A halálos baleset helyszínén az utókor egy feszülettel díszített emlékkövet állított fel. A közelmúltban a keresztet ismeretlen elkövető letörte, majd a közelben a fűbe hajította, amit a polgármesteri hivatal munkatársa talált meg később. Az önkormányzat a november elsejei mindenszentek ünnepére helyreállította az emlékművet.