Salgótarjántól 1,5 órányira áll a felvidéki Taj Mahal

Elvarázsolt településnevek vezetnek minket egy le még nem tűnt, de már nem is régi fényében ragyogó világába. Pedig ha valahol, akkor az egykor Magyarország csillagának nevezett Gömörben, van mit és kellene mit őrizni – írja a Kemma.

Van, ahol viszont már csak pislákol az a bizonyos régi fény, vagy már ki is hunyt egészen, ha a tavaly ősszel elhunyt felső-gömöri paraszti és pásztorkultúra nótafájára, hagyományéltetőjére, Mezei Lajosra gondolunk borzovai sírja előtt. Vagy azokra a fiatalokra, akik már Magyarországon keresik a betevőt.

No de kanyarodjunk vissza Várhosszúrétre, ahol a napi betevőből van bőven, most legalábbis biztosan volt: a szokásos tavaszi gasztrofesztiválon, ahol a Tatai Szarkalábak is felléptek, bő egy tucatnyi csapat főzte a különböző étkeket a halászlétől a Jókai bablevesen át a székelykáposztáig, no meg az olyan különlegességekig, mint a rántott kaparó, ami nem más, mint tyúkláb… tőlük néhány méterre kézművesremekek várták vásárfiaként a vendégeket, míg a Buzgó „kocsmahivatal” maga a magyar focitörténelem és a legszívélyesebb vendéglátás. A belső teremben a falról Puskás, Grosics, Buzánszky nézett vissza ránk, poharainkból pedig napszaktól függően tej, sör, vagy épp Vinea…

Megvédték a betléri kastélyt

A betléri kastélyban a pompa, a generációk alatt összegyűjtött kincsek gazdagsága tárul elénk, hála többek között azoknak a falusiaknak, akik, miután a grófi családnak menekülnie kellett a világháború borzalmai elől, megvédték a katonák pusztításától a „hagyatékot” a szovjettől és a némettől. Ma például a Grófnő kastély nélkül című kiállítás várja itt a látogatókat, miközben elénk tárul az egykor legjelentősebb nemesi család, és a hozzájuk hasonlók tündöklése és megtépázott huszadik századi sorsa is.

Várhosszúréttől néhány kilométerre, a krasznahorkai vár aljában, a „felvidéki Taj Mahalban” az összetartozás egy egészen új dimenziója tárul fel előttünk, mégpedig a szerelemé. Gróf Andrássy Dénes, a monarchia egyik legjelentősebb nemesi család fiatalabb, monoki ágának utolsó férfi leszármazottja építtette a mauzóleumot felesége, Franciska halála után, hogy majd együtt nyugodhassanak, ahogy évszázadokkal korábban az indiai sah is ezért építette a világ egyik leghíresebb síremlékét.

Dénes és Franciska szerelme nem csak emiatt az örökkévalóság miatt legendás: a gróf polgárlányt, sőt, mi több, egy operaházi énekesnőt vett feleségül. Az idő őket igazolta, a gyermektelen pár sokat jótékonykodott, 36 évig éltek együtt… az asszony halála után az egész rozsnyói vidék gyászolta a grófnét. A mauzóleumban a fehér márványszarkofágok fölött-mögött az aranyfüsttel borított velencei üvegdarabok a legkisebb fényt is aranylóan verik vissza, így hirdetve annak erejét, amit ember nem választhat szét.