Füstbe ment

Ballai Attila

Mármint, folytatva a címet, az újpestiek terve. Ami ezúttal többnek tűnhetett álomnál, ábrándnál: 2015 decembere óta először végre legyűrni valahogy a Ferencvárost! Ám ez enyhén szólva nem sikerült, a labdarúgó NB I 22. fordulójának vasárnapi zárásán a Fradi 5-0-ra tarolt, ezzel tizenötösre hizlalta győzelmi sorozatát az inkább múlt-, mint jelenbéli fő riválisa ellen. Legutóbb 1905 és 1916 között nyertek zsinórban tizenötször a zöldek a lilák ellen, de az Újpest akkoriban még vidéki kiscsapatnak számított. Nincs ebben semmi túlzás, a későbbi IV. kerület még önálló településként létezett, és Aschner Lipót is csak az 1920-as években virágoztatta fel a klubot.

Száz esztendeje egy tehetős, nem is vállalkozóként, inkább klasszikus mecénásként ténykedő tulajdonos tette világmárkává az Újpestet, és az idén a tulajdonrészén túladott és távozó belga Roderick Duchatelet helyére belépő Mol-csoportra most hasonló feladat vár.

A világmárka mint reális célkitűzés persze momentán nem aktuális.

A vasárnapi „derbi” tanúsága szerint ugyanis a lila-fehérek jelenleg legfeljebb a szurkolótáborukkal és az általuk felvonultatott pirotechnikával versenyképesek, a futballpályán nem. Ám fájdalom, a drukkereknek tüzet okádni vagy füstöt eregetni is csupán a Ferencváros góljai után nyílt alkalmuk, méghozzá ötször. Állt is a játék eleget, de a mai Újpestnek ez is javára szolgál.

A nemzeti bajnokság azonban nem állhat meg. Sőt, éppen kétharmadához érkezett, és 22 forduló után csak azért nem jelenthetjük ki nagy valószínűséggel, hogy a Mezőkövesd és a Kisvárda máris kiesőnek tekinthető, mert van előttük egy rivális még látótávolságon belül – az egyetlen reménységük, amelyet még elkaphatnak, utolérhetnek. Ez pedig nem más, mint az Újpest.

A jó hír ugyanakkor, hogy a tizenkét csapatos NB I-ben aki igazán lendületesen és eltökélten menekül a kiesés elől, az egyszer csak a dobogó közelében találja magát. Mint tavaly egy másik lila alakulat, a Kecskemét, amely újoncként lett ezüstérmes. Az újpestiek hasonló utat nyilván nem szívesen járnának be, hiszen ehhez először is ki kellene pottyanniuk. Bár hosszú távon talán nem is válna kárukra, mert egyáltalán nem biztos, hogy ezzel pokolra jutnának, a tisztítótűz pedig talán még segítene is.

Akárhogy is, az Újpest múltja dicső, és az szerencsére már nem változik, a jövő is biztatóbbnak tűnik, mint pár hónapja. Már „csak” ezzel a szerencsétlen, méltatlan jelennel kellene kezdeni valamit.