Hűség

Persze van nagyon sok kutyus, aki nem saját akaratából döntött úgy, hogy kívül tágasabb.

Szörnyen felelőtlennek érzem azokat, akik magukhoz vesznek egy kölyköt, majd miután szembesülnek például a napi háromszori sétáltatás felelősségével, inkább úgy döntenek, hogy egy erdei út mentén sorsára hagyják az ártatlan párát. Sokkal humánusabb megoldás lenne, ha a tulaj megpróbálna egy új gazdát keresni a talán nem is olyan régi kedvence számára.

Összeszorul a szívem, amikor azt látom, hogy egy kutya az út mellett szalad az autók után és a csaholásából szinte érzem a reménykedését: hátha véget ér végre ez a rémálom. Sajnos ez a ritka esetek közé tartozik. Még soha nem volt kutyám, de egyre inkább hajlok rá, hogy meggondoljam magam. Eddig az tartott vissza, hogy úgy éreztem, vagy inkább attól féltem: nem lenne elég időm rá, hogy megfelelően tudjak gondoskodni a választott kedvencemről, illetve a napi mókuskerék végeztével nem maradna elég türelmem és figyelmem a számára.

Tudom, hogy mindez semmi, hiszen ezért cserébe őszinte barátságával, az önzetlen szeretetével és ami egyre ritkább, éppen ezért egyre értékesebb a mai világban: feltétel nélküli hűségével lehetnék gazdagabb.

Azt hiszem, ez biztos alapja lehet egy reményeim szerint élethosszig tartó barátság kezdetének.