A pechangyal

Gondoltam, teszek egy kísérletet és kipróbálom, boldogabbak lesznek-e napjaim. Az eddigi konklúzióim arra engedtek következtetni, hogy a legtöbb esetben működik a praktika, de akadnak olyan napok, amikor a sors közbeszól. Emlékszem nem is olyan régen, miután reggel magamhoz tértem, úgy döntöttem, hogy szép napra ébredtem.

Kezdetben úgy nézett ki, hogy így is lesz… „Végre! Megérkezett!”– fakadt ki belőlem egy felkiáltás formájában ez a két mondat, amikor megkaptam az értesítőt: a mai napon átvehetem a könyvet, amire oly régóta várva vártam. Kissé csodálkozva fordultak felém a kollégáim, hogy vajon mi is ütött belém, de szerencsére ez az állapot nem tartott sokáig, mivel elmagyaráztam nekik, mi is a helyzet. Alig vártam, hogy az ebédszünetemben elszaladjak az átvevőponthoz a csomagomért.

Visszatérve az irodába egyetlen mozdulattal téptem fel a doboz borítását, és alig vártam, hogy a kezemben tarthassam a kötetet, amelyre oly régóta vágyott a szívem. Aztán jött a feketeleves. Nehéz szavakba foglalni, mit éreztem akkor, amikor észrevettem, hogy egy egészen másik könyvet kaptam kézhez. Egész nap elkísért a negatív élmény, amelyet követően valahogy minden, amibe fogtam balul sült el. Le is vontam az aznapi következtetést: hiába minden derűlátó tervezés, ha adott nap a pechangyalom nem tágít mellőlem…