Segítő vonalak

Jelenleg határozat kötelezi a szolgáltatókat a nyilvános telefonállomások működtetésére és karbantartására. Manapság már alig használjuk a kihelyezett készülékeket, pedig nem volt ez mindig így. Jól emlékszem rá, hogy nem is olyan régen még nem volt mindenkinek mobiltelefonja, a vezetékeshez sem volt könnyű hozzájutni, és sort kellett állni a fülke előtt.

Mindezek mellett szükség volt jó sok apróra is, hiszen előfordult, hogy a gép egyszerűen elnyelte a pénzt. Tavaly, amikor a fővárosból tartottam hazafelé és lekéstem a csatlakozásomat, szólnom kellett a családomnak, hogy valaki jöjjön értem, mert már nem megy több busz hazafelé, én meg emiatt ott ragadtam az egyik állomáson. Sajnos, még indulás előtt lebeszéltem az összes pénzt a telefonomról, már internetes elérhetőségem sem volt, amely csak akkor kezdett el foglalkoztatni, amikor nem tudtam sehol sem feltölteni az egyenlegemet. Ezért egy kicsit kétségbe is estem…

Aztán szerencsémre megpillantottam egy telefonfülkét az autóbusz-állomáson, ami működőképesnek bizonyult. Így sikerült elérnem a családomat, akik értem jöttek. Tudom, hogy ma már mindenkinek van mobilja, és hogy nagyon régóta szeretnék megszüntetni ezeket a fülkéket, de én azt gondolom, hogy szükség van rájuk. Bárki járhat úgy, mint én, és nekem óriási segítséget jelentett!