Nem kis meglepetés várta Dóra Gyulát 80. születésnapján

Dóra Gyulát azzal az ígérettel hívták be a Rákóczi úti ÁFÉSZ-irodaházba, hogy budapesti ügyfelek várnak rá. Ehhez képest felhangzott a jól ismert Happy birthday to you című dal, és a nyolcvanas számmal dekorált torta gyertyáin a tűzijáték is működésbe lépett. Arról nem is beszélve, hogy körbe a falakon egy olyan dekorációt, mondhatni kiállítást is rendeztek a szervezők – élükön Seregi Albert sportvezetővel – amelyek szorosan kötődnek Dóra Gyula életpályájához, munkásságához, a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ Sportkör ötvenedik évfordulójához.

Dóra Gyula 1938. október 16-án, Kállón iparos család gyermekeként született. Salgótarjánban volt kollégista: a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett. Budapesti kitérő után 1961-ben tért vissza a nógrádi megyeszékhelyre. Dolgozott a MESZÖV-nél, a megyei tanács kereskedelmi osztályán, igazi életcélját, mondhatni küldetését azonban az ÁFÉSZ-nél találta meg: neve összeforrott a szövetkezeti mozgalommal. Családi házban él Baglyasalján. Fiának és két – 30 és 25 éves – unokájának munkája sem esik távol a kereskedelemtől, a vendéglátástól. Örök szerelme az SBTC, s manapság is szívesen néz meccseket a televízióban. 2016-ban járt a labdarúgó Európa-bajnokságon is.

Az ünnepelt természetesen némi meghatottsággal a hangjában köszönte meg a számára váratlan gesztust s az egyre fokozódó jó hangulatban arra is szakított időt, hogy lapunknak elmondja gondolatait. Elmondta, hogy 1972-től – tehát negyvenhat éve dolgozott, illetve dolgozik ennél a cégnél. Volt elnökhelyettes, 1992-től elnök, majd 2000-től 2010-ig az rt. elnök-vezérigazgatója. Legnagyobb eredményének azt tartja, hogy vezetésével egy kevés dolgozót foglalkoztató, néhány boltot működtető kis szövetkezetből jelentős, országosan is számon tartott hálózatot sikerült kialakítaniuk.

Tevékenységük szerves részét alkotta, hogy minél több munkatársukat, köztük a fiatalokat rávegyék a rendszeres, egészséges testmozgásra, s kialakítsák, fejlesszék a kulturális igényeket. A sport területén különösen az asztaliteniszezésben, a tekében és mindenekelőtt a labdarúgásban értek el figyelemre méltó eredményeket, sikereket. Ezt a három sportágat ő maga is űzte. A kultúrát a szövetkezeti mozgalomban, a falvakban főként a néphagyományok őrzése, a kórusok munkájának támogatása jelentette.

Dóra Gyula életében sajátos fordulatot jelent, hogy egy éve immár annak a cégnek a felszámolójaként tevékenykedik, amelyiknek a kiterjesztésében, felfuttatásában szerzett komoly – megyei és városi díjakkal, kitüntetésekkel is elismert – érdemeket. Lelkileg nem könnyű feladat ez számára, de szembe kellett, illetve kell néznie a realitásokkal. Bár eddig is voltak nehézségei az életben – a legnagyobb, hogy elvesztette a feleségét s egy komoly betegséggel is meg kellett küzdenie – összességében elégedett az eddig megélt nyolcvan évvel.