Kalandos élet

A minap késő este a falum bárjában üldögéltünk a barátaimmal, amikor megjelent négy külföldi lány és segítséget kértek tőlünk. Mint kiderült, az egyik környékbeli egyesület önkénteseiről volt szó, akik éppen egy tréningen vettek részt. Ennek célja, hogy pénz nélkül jussanak el A pontból B pontba és eközben teljesítsenek különböző feladatokat. Azonban pénz nem lehetett náluk, illetve csak egy hagyományos mobiltelefon hozhattak magukkal, amiről baj esetén telefonálhatnak, segítséget kérhetnek. 

Természetesen rögtön megsajnáltuk őket, azért valljuk be négy nőnek egyáltalán nem olyan biztonságos Nógrád vármegye utcáin bolyongani késő este. Mivel volt náluk egy feladatlap is, ezért először próbáltunk nekik segíteni a feladatok teljesítésében. Ilyen volt például a tepertőevés, a különböző magyar szokásokkal, vagy akár ismert emberekről szóló kérdésekre válaszolás, megtanították hogyan ejtsük ki észt, spanyol, illetve német nyelven a szeretlek szót. A legnagyobb kihívást, azonban az jelentette számukra, hogy aznap éjjel hol fognak aludni, illetve másnap hogyan jutnak el egy másik településre. Ezért úgy döntöttem, hogy az éppen felújítás alatt álló házunkat, ahol volt még egy ütött-kopott kanapé felajánlom számukra. 

Őszintén szólva ennek hallatán megkönnyebbültek, ráadásul arról is biztosítottuk őket, hogy a következő napon eljutnak az úti célig. Mindez pedig meg is történt. Azt gondolom, hogy ez az egész egy hatalmas kaland számukra, főleg hogy egy más országból érkezve, idegen helyen kell helyt állniuk, amit remekül teljesítettek. Én, azonban nem hiszem, hogy valaha is bevállalnék egy ilyen kalandot.