Bár a célig nem jutott el, rátett a távra a nógrádi ultrafutó

Tresó Gábornak sosem jelentett problémát, hogy speciális, vagy éppen különleges kihívásokat állítson maga elé. Így született meg a Nógrád Megye futás, a Fertő-tó körbefutása, a 300 félmaraton éve… Nemrég az interneten bandukolva akadt rá a Palóc Piros túrát koordináló oldalra.

- Kötődésem miatt azonnal a rabjává váltam. A Palóc Piros túra Nagyoroszit és Pásztót köti össze, hossza durván 80 kilométer. Miután szereztem egy Cserhát térképet, megterveztem a frissítéseket és fejben összeraktam az utat – kezdte élménybeszámolóját Gábor.

Az első 7 kilométeren 400 métert kellett folyamatosan felfelé futnia és volt pár apró tévesztése is, de ezeket a technika segítségével gyorsan és könnyen tudta korrigálni.

- Buják után kezdődött az a szakasz, melytől az elején a legjobban tartottam. Egyrészt mert nincs jelölve, másrészt elméletileg szinte végig erdős szakasz, számomra kevés tájékozódási ponttal. A kálvária után hatalmas meglepetés ért, egy négysávos erdei futósztrádán találtam magam. Annyira élveztem, mintha még csak most kezdtem volna a napot, pedig már egy bőséges 20-as a lábaimban volt – mesélte a futó.

Aztán jött a feketeleves. Elkezdtek elágazni az utak és közben a fák egyre közelebb és egyre sűrűbben gyűltek köré. Jött is a hiba, itt kezdődött az a felismerés, hogy az okostelefon nem a legjobb az erdőben a tájékozódásra. Herencsénytől kezdve fordult át a futótúra kalandtúrába.

- Először csak egy kicsit hibáztam, amiből csak egy kicsit kalandoztam rossz irányba. Nógrádmarcal után azonban minden elromlott. A telefon nem jól frissítette az adatokat és közben úgy elkavartam magam, hogy fogalmam sem volt, merre van előre. Közben, ha már minden romlik, akkor ehhez az időjárás is csatlakozott. Egy kicsit leszakadt az eső. Totál káosz, út nincs, jel nincs, semmi nincs. A helyes útra végül Varga István barátom hozott vissza, aki gyakorlatilag minden lépésemet koordinálta telefonon. Érdekes volt megélni mindezt. Egyáltalán nem voltam megijedve. Tudtam, hogy el vagyok tévedve. Megvolt a tervem, és hittem magamba, hogy előbb-utóbb kiérek az erdőből, és ha kiértem, akkor találok egy lakott települést. Abban a pillanatban volt egy szituáció amit meg kellett oldanom és kicsit sem volt fontos, hogy én most a túrámat teljesítem-e – mesélte Gábor. Hozzátette: pillanatok alatt átértékelődtek a dolgok és nem nagyon volt kérdéses, hogy mi a legfontosabb

- A mohorai pincesornál egy pillanatra fellélegeztem és megörültem, hogy milyen jó vagyok, és abban a pillanatban elcsúsztam. Ugyan el nem estem, de letérdeltem és a kezem is le kellett tennem. Az eltévedés annyi időt, mentális és fizikai erőt elvett belőlem, hogy nem tudtam jól kezelni a helyzetet. A fáradtság, a csökkent koncentráció és a saját magamra tett nyomást nem jól kezeltem és elkezdtem magam felemészteni. Közben a frissítésem is elrontottam, úgyhogy eldöntöttem, a túra Érsekvadkerten fog véget érni – zárta történetét Gábor.

A futó azt tervezte, hogy 80 kilométert teljesít a nap során, 1700 méteres szintemelkedéssel, az eltévedések miatt végül 83 kilométert tett meg, több mint 2000 méteres szintkülönbséggel. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy ez nem vette el a kedvét a furcsa kihívásoktól, és hamarosan ismét hallunk a gyarmati csodafutóról.