Net nélkül

Igazán nem értem, miért esnek kétségbe az emberek, ha egy délelőtt idejére, vagy akár öt-hat órára áram, vagy internetes szolgáltatás nélkül maradnak. Főleg a fiatalabb korosztály képviselőit, a digitális bennszülöttek nemzedékét érinti ez a helyzet kiváltképp fájdalmasan, hiszen nem csak a különböző karikatúrákon, vagy mémeken látható, amint csoportosan, fejüket lehajtva bámulják az okostelefonok képernyőit, ujjaikkal szélsebesen nyomkodva a féltett kütyüiket. Ez bizony a félelmetes valóság.

Bezzeg, amikor én voltam tizenéves, még egészen más világot éltünk. A múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben lépésről lépésre ismerkedtünk meg a technika új vívmányaival. Emlékszem, mennyire csodáltuk azt a Panasonic kazettás magnót, amit édesapám egy svédországi kiküldetés során vásárolt, majd szinte rojtosra néztük az ITT videómagnón a kalandfilmeket, és már a felnőttkort átlépve szembesültem az internet fogalmával, a mobiltelefonos kommunikáció kiváltságaival. Számítógép sokáig csak egy táblagép formájában volt az otthonunkban, már átléptem a negyvenet, mikor megkaptam az első laptopot, az okostelefon információs rendszerével pedig csak közel ötvenévesen ismerkedtem meg. Egyszóval belőlem biztosan nem válik egy erőteljesen alkalmazkodó bennszülött a digitális térben, mai napig barátságtalanul figyelem a Tiktok, meg az Instagram világát. A kézírásomat rendszeresen és sokat gyakorlom, az olvasási szükségleteimet pedig sohasem hanyagolom el.