Fejvadászok

Életem egyik első sci-fi filmélménye volt a Szárnyas fejvadász. Ám a Harrison Ford által megformált karakter jelentősen eltörpül az igazi fejvadászok mellett. Ők a suarák. Dél-Amerika zegzugos vidékein, a perui és ecuadori esőerdők mélyén él ez a népcsoport, mintegy százezres populációt alkotnak. A civilizáció ördögi mételyeivel a legutóbbi időkben ismerkedtek meg behatóbban, addig fehér ember legfeljebb missziós hittérítőként találkozhatott velük. Ma már azonban képviselőjük is van az Egyenlítőn fekvő ország parlamentjében.

A suarák ékessége a tszantsza. Ez a hős harcosok jelképe, elengedhetetlen hozzávalója, a lekaszabolt és meggyilkolt ellenség feje, amelyet különböző módszerekkel zsugorítottak, majd fonálra fűzve a nyakukban hordták egyfajta díszként. De ez már a múlté, a vadászat mostanság kizárólag az állatok elejtését célozza.

Miközben a derék férfiak a zsákmányt kergetik a vadonban, a nők otthon, a bambuszból készült hajlékukban, a héában szorgosan készítik a nihámáncsit. Különleges ital ez, de európai gyomornak aligha való. Az őserdőben szedett növényekből, jukkából, kamotéból és manióka gyökeréből állítják össze. Az eljárás lényege, hogy a gumókat alaposan megrágják a szájukban, majd visszaköpik egy vízzel teli edénybe, majd ha kellőképpen összesűrűsödött az anyag, egy teljes napig érlelik a szabad levegőn, aztán a hazatérő szomjas legények vígan, az utolsó cseppig kiisszák. Szóval, aki erre kíváncsi, menjen az ecuadori indiánok közé...