A bolond lány magával ragadta a salgótarjáni színház közönségét

E megállapítás igazságtartalmát erősíti, hogy 1970 márciusában az ötszázadik előadáson megjelent M. Achard is és azt mondta, hogy sok országban látta már darabjának megjelenítését és ez a budapesti – a Madách Kamaraszínházban, az Egri István által rendezett – produkció tetszett neki a legjobban. Ebben bizonyára nagy szerepe volt a színészeknek (mások mellett  Csűrös Karolának, Garas Dezsőnek, Márkus Lászlónak) és mindenekelőtt a különleges tehetségű, a talentumát, életét elherdáló Domján Editnek. A bolond lány előadása nemcsak a fővárost mozgatta meg úgymond táblás házak sokaságával, de nagy híre volt országszerte is. Ilyen előzmények után nem könnyű egyetlen társulatnak sem újra bemutatni, műsorra tűzni.

A Zenthe Ferenc Színház belevágott e bűnügyi vígjáték színre vitelébe és – megelőlegezve a summázott véleményt – jól tette.  A megbízott társulati igazgató, Susán Ferenc rendezőnek Szabó P. Szilvesztert kérte fel. A kiváló színész, színházi szakember többször lépett már fel egyéb társulatokkal a tarjáni deszkákon,  az Ördög című darabban pedig már jó ideje együtt játszik zenthés kollégáival. A legnagyobb feladatot minden bizonnyal a címszereplő megtalálása okozta számára, de szerencsés kézzel választotta ki – vagy választották ki közösen – a már régen a Zenthében is játszó, de mindig csak kisebb szerepekben megjelent Litauszki Lillát.  

A döntés telitalálatnak bizonyult, a színésznő ugyanis sikerrel birkózott meg a legendás Domján Edit emlékével – ha egyáltalán gondolt rá – és kiváló alakítást nyújt Josefa Lantenay szobalányként. Olyan emberként, aki látszólag joggal gyanúsított egy milliomos házában elkövetett gyilkosságban. 

A felderítést főnökei egy Camille Sévigné nevű, Párizsban abszolút kezdő, rutintalan, de ambíciózus vizsgálóbíróra (Ágoston Péter meggyőzően alakítja) bízták, akinek bizony fel van adva a lecke. Annál is inkább, mert a becsvágyó – Házi Anita által ügyesen megformált – feleség, Antoinette Sévigné a jövőjüket, személyes karrierjüket illetően nagyon sokat vár a debütálástól. 

 Az ügy tisztázásához Sévigné nemhogy közelebb jutna, hanem az újabbnál újabb szereplők bekapcsolódásával távolodik is tőle. A végén azonban – mint lenni szokott – minden tisztázódik, lelepleződik az eredetileg gyanún felül állt valódi gyilkos.

A bűnügyre alapozó cselekmény azonban csak ürügy, mintha csak arra szolgálna, hogy hozzájáruljon Josefa nem mindennapos, sokszínű jellemének érzékeltetéséhez, bemutassa különleges, életigenlő személyiségét. S ennek a küldetésnek – mint fentebb is utaltunk rá – Litauszki Lilla remekül tesz eleget, minden hangsúlya, gesztusa felettébb hiteles, sőt kifejezetten szórakoztató. Látszik rajta – s ez a legnagyobb érdeme – hogy ő maga is élvezi ösztönszerű szerepét, a számára is egyre veszélyesebbé vált helyzetből való szabadulását.     

Valamennyi – az említetteken kívüli – játszótársa,  Albert Péter, Bozó Andrea,  Erdélyi Gábor és Farkas Zoltán –  zökkenőmentesen kapcsolódik A bolond lány nem mindennapi személyiségének megjelenítéséhez. Külön is említést érdemel Máté Krisztián, aki a két felvonásban más-más szerepet –  a házigazda, titkos szerető milliomost és egy rendőrt – alakít.  Az emlékezetes premier-előadás joggal aratott vastapsot és minden bizonnyal ilyen fogadtatásban részesül  majd a vendégszereplések alkalmával is. Annál is inkább, mert az egyszerű, könnyen mozgatható díszlet kiválóan alkalmas a vidéki turnékra is.