Kötelező a nyakkendő

A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben rendszeresek voltak Balassagyarmaton a zenés-táncos összejövetelek. Ezek legtöbbjének a művelődési központ akkori, Óváros téri épülete adott otthont, ahol most a művészeti iskola működik. A rendezvények beléptetését azonban igen szigorú feltételekhez kötötték. Ing és nyakkendő nélkül egy tapodtat sem léphetett be az ember a bálterembe.

Egy alkalommal az Ipoly-parti város közismert, Kuksi becenévre hallgató alakja téblábolt a ház előtt. Amilyen bohém legényként tartották őt számon, olyan csóró is volt szegény, nem sok peták csengett a zsebében. Még ingre talán, de nyakkendőre egyáltalán nem futotta a szűkös zsebpénzéből. Ám szórakozni ő is felettébb szeretett volna, hát a barátaihoz fordult segítségért. A nem túl busás összegű belépőt szépen összekapargatták neki a bulizós társak, de a nyakkendő hiánya újabb akadályt képezett. 

Ekkor jött az ötlet. Az egyik srác, aki már bent ropta a Centrum, a Minerva, a Syren, vagy ki tudja melyik gyarmati beat-zenekari formáció muzsikájára, kinyitotta az egyik homlokzati ablakot, és átnyújtotta Kuksinak a nyakkendőt. Azt aztán néhány frissen érkező lány segítségével gyorsan meg is kötöttek. Ennek következtében végképp semmi kifogást sem emelhettek a kapuban az igazgató, Hemerka Gyula árgus szemű munkatársai. Néhány perc múlva már Kuksi is a többiek között táncolt – természetesen miután visszaszolgáltatta eredeti tulajdonosának a kölcsön-kelléket.