Horrornovelláival egy elátkozott nógrádi faluba vezet a salgótarjáni író

– Több éven át magyar tanárként dolgozott, most pedig biztosítói pályán mozog. Régi vágya volt, hogy íróként is kipróbálja magát? 

– Az írás egyfajta gyermekkori késztetés. Már 8-9 éves koromban teleírtam a füzeteimet kisebb történetekkel, de rengeteget bújtam a különféle könyveket is. A salgótarjáni Táncsicsban érettségiztem, majd érdekes módon rendőrnek készültem, végül azonban a tanárképző főiskolán végeztem magyar-történelem szakon. Az írással csak a felnőtt éveimben – 2005-től – kezdtem el komolyabban foglalkozni, bár már előtte is próbálgattam a szárnyaimat, több írásom megjelent az 1990-es években a Galaktikában. A tanítás mellett hétvégente jutott időm a történetírásra, majd a weboldalamra fel is töltöttem az elkészült munkákat. Idén jutottam el arra a szintre, amikor már éreztem, hogy előrukkolhatok egy különleges novellaválogatással. Nem kapkodtam el a kiadást, de olyan írásokat szerettem volna csokorba foglalni, melyeket tíz év múlva is bátran felmerek majd vállalni. 

– E kötet 23 különleges hangulatú horrornovellát tartalmaz, melyek megközelítési módja és témája is újszerűen hathat a magyar irodalomban. Miből merítette a történetek egyediségét? 
– A nagyszüleim kazáriak voltak, a gyerekkoromat a nógrádi faluban töltöttem. A mamám nagyon sok, olykor hihetetlen és varázslatos történetet, babonát mesélt nekem boszorkányokról, éjszakai rontásról és helyi, kísérteties jelenésekről, melyekben az emberek egykor valóban hittek. E régen hallott sztorik erősen összekapcsolódtak bennem a nosztalgiával, amit a Budapestre költözésünk után kezdtem érezni. 

Emellett a főiskolán megannyi művet elolvastam a világ- és a magyar irodalomból egyaránt, így megtanultam, mitől is válik egy könyv valóban igényessé. Mindezt a tudást összekapcsoltam a novelláimban, melyek a szórakoztató- és a szépirodalom határán billegnek. A dark-, fantasy- és horrornovella besorolás sokaknak tévesen azt sugallhatja, hogy Stephen King-féle véresebb vagy a ponyvákra jellemző kaszabolós történetek íródtak, azonban én leginkább a természetfeletti aspektusok kiemelésére koncentráltam és azokra a dolgokra, melyek teljesen eltérnek a hétköznapitól. 

– A kötet címe egy elátkozott nógrádi falura, Siromra utal. E település kapcsolja össze a történeteket egy univerzummá, egy néhol véres és durva, de mindenképp lenyűgöző mitológiává. Hogyan született meg Sirom? 
– A cím, így maga az elátkozott nógrádi falu neve is egy hosszú elmélkedés eredményeként született meg.

A novellák központi elemeként, vagyis a habarcsként funkcionáló települést Hollókő mellé képzeltem el, hogy olvasás közben bárki be tudja határolni a falut. Egyébként jól bevált trükk az irodalomban, hogy az írók a valóságos világon belül teremtenek egy kitalált helyszínt: Stephen King Maine államban számos kisvárost „alkotott meg”, Faulker Yoknapatawphát, míg Bodor Ádám Sinsitrát hozta létre történeteiben. Sirom hasonlóan vált a semmiből egy tipikusnak mondható észak-magyarországi faluvá, ahol egyáltalán nem tipikus dolgok történnek: Istenek, boszorkányok és kísértetek avatkoznak be az emberek sorsába, de máskor maga a hely vagy lakói okoznak végzetes eseményeket. 

– Mit lehet tudni a karakterekről? 
– Tudatos dolog volt a részemről, hogy minden történet mögött felsejlik a falut körülölelő erdő, Boszorád. Bizonyos részei tiltottak, de mindig lesznek olyan szereplők, akik az itt rejtőző erőket semmibe veszik. A település néhány lakójánál is átgondolt volt az a technika, hogy ki-bejárnak az egyes novellákban, hiszen az ismerősség érzése még tovább tarthatja Siromban az olvasót. A novellák hősei egyébként múltjuk vagy gyengeségük miatt buknak el: olykor meghalnak vagy állattá válva bűnhődnek, máskor túlvilági erőkkel kerülnek szembe. 

– Mi a kötet fő üzenete? 
– Egyrészt hiszek abban, hogy lehet szórakoztató irodalmat írni úgy, hogy magasirodalmi eszközöket, megoldásokat is tartalmaz a szöveg. Magyar tanárként is az volt a tapasztalatom, hogy ez az irány híd lehet az érleltebb olvasási attitűd felé. 

– Milyen eddig a könyv fogadtatása? 
– Az idei könyvfesztiválon már volt szerencsém bemutatkozni a Sirommal, de az előrendelések terén sem panaszkodhatom. A weboldalam elemzése szerint elsősorban női olvasók érdeklődnek a történetek iránt, több pozitív üzenetet is kaptam a folytatáshoz. Mindegyik sztoriban megvan a misztikus szál, de próbáltam körüljárni egyéb témákat – az idő problémája, a lélek, a kiközösítés – is, melyek a meglepetés erejével hathatnak és még érdekesebbé tehetik a műfajt.

– Ön egyébként rajongója a horror műfajának? 
– Kamaszként imádtam a színtiszta horrort! A 90-es években reneszánszát élte a műfaj, sorra vettem a könyveket. Ám, miután megismerkedtem a komolyabb irodalom klasszikus szövegeivel, rá kellett jönnöm, hogy a horrortörténetek közel sem voltak minőségiek. Manapság például Bodor Ádám, Tar Sándor, Borges és Márquez stílusát kedvelem leginkább. 

– Bár a fővárosban él, a szüleihez rendszeresen hazalátogat Salgótarjánba. Mi a véleménye a városról? 
– Nagyon szeretem! Nemrég olvastam is egy frissen megjelent könyvet a város építészetéről, amelyben az egyedülálló épületeinket elemzik. Sokan betondzsungelként jellemzik a települést, pedig szerintem hazánkban unikális építészeti koncepcióját és a kiváló természeti fekvését kellene leginkább hangsúlyozni. Régen sokat túráztam és bicikliztem a környéken, s szerintem egyedülálló az a látvány, ahogy a város megbújik a gyönyörű környezetében. 

– Kinek ajánlja a könyve elolvasását? 
– A kötet összegzi mindazt, amit az erdőről, a sötétségről, az éjszakáról, a kísértetekről, a boszorkányságról, a klasszikus hagyományokról, a palóc hiedelmekről, a gyerekkori és felnőtt félelmekről, valamint a horroról, mint irodalmi zsánerről gondolok. Megpróbáltam technikailag és történetmesélés szempontjából is megvalósítani, ami szerintem az olvasásban élvezetet okoz. Működik benne az a teremtő fantázia is, ami a csattanó után kiválthatja az olvasókban a hűha-érzést. A befogadás után talán mindenki óvatosabb lesz, ha útja a nógrádi dombok közé viszi. Sirom mindenkit vár!