Nyugat-nógrádi elmélkedések

A napokban elmélkedésképpen arra gondoltam, mennyire szeretek a kies nyugat-nógrádi vidéken élni!
Hiszen csodálatos természeti világtól körülvéve élünk itt. Barangolhatunk az Ipoly-réten, láthatunk gyönyörű madarakat, beleszippanthatunk a folyópart hamisítatlan illatfelhőjébe. Felgyalogolhatunk a drégelyi várromhoz, a becskei sztúpához, a herencsényi kereszthez, vagy éppen a szandai hegyoromról tekinthetünk szét. 

Láthatjuk, miként kel fel a nap a berceli dombtető mögött, és nyugszik le a Börzsöny mögé bújva, kellemeset sétálhatunk a bánki tópart sétányán, elnézve a vadkacsákat. Figyelhetjük, amint a százéves síneken kattogva zakatol a „Piroska”. Elidőzhetünk a történelem emlékein: januárban, Romhányban fejet hajthatunk Rákóczi emléke előtt, júniusban mulathatunk a nógrádi várjátékokon, ha nem vágja el e szándékot a rom állapota okán született teljesen jogos tiltás. 

Júliusban a Sáfer-kút tisztásán elvegyülhetünk a középkort idéző színes kavalkádban, miként ott tornyosul előttünk rengeteg büszke alak a múltból, akiket ezer szál köt e vidékhez. Madách és Mikszáth emlékei Balassagyarmaton, Csesztvén és Horpácson, Szabó Lőrinc szeretett füzei az Ipoly árterén, Tolnay Klári emlékháza Mohorán, a kastélyok, a gasztronómia, a népviselet... 

Bármennyire is kívül esik a fő idegenforgalmi utakon ez a vidék, ez a táj a miénk, a mi szülőföldünk, amit szeretünk, és a föld is itt fog magába fogadni bennünket!