Móricz Zsigmond szerette Salgótarjánt, felidézték gimnazista leánya emlékét is

Az akkori testületek illetve vezetők érdeme, hogy már a következő esztendőben, azaz 1923-ban középiskolát alapítottak Chorin Ferenc Reálgimnázium néven. Ebből következik, hogy a többszörös jogutód, már évtizedek óta a Madách Imre nevével fémjelzett intézmény ebben naptári évben százesztendős. Ennek megfelelően az emlékezések sora már az elmúlt tanévben megkezdődött és az ideiben is tart.

A programok zömét a gimnázium értelemszerűen saját hatáskörben rendezi meg, de az is nyilvánvaló, hogy az együttműködés sem hiányzik a repertoárból. Erre példa a Balassi Bálin Megyei Könyvtárban Móricz Lili emlékére címmel a Hagyományőrző Civil Társasággal közösen előkészített és megvalósított irodalmi délután. A fontos előzmények sorába mindenekelőtt az a tény tartozik, hogy Móricz Zsigmond egyik, a Lili nevet viselő leánya az 1925/26-os tanévet az akkori gimnáziumban végezte el. Ezzel függ össze, hogy az egykori Acélgyári Olvasóegylet, a későbbi Kohász Művelődési Ház illetve Központ külső falára 1968-ban egy emléktábla került, amelyen az olvasható, hogy a jeles író több alkalommal járt az épületben, amikor a városba érkezett Lili meglátogatása okán. S miután tájékozódott a tanulmányairól – sőt engedélyt kapott egy német vizsgáján való részvételre is – szabad idejének egy részét az Olvasóban töltötte: beszélgetett, iszogatott, kártyázott az ott tartózkodókkal. 

A tábla az idők folyamán megkopott, a felújítását – megtartva az eredeti szöveget – Gáspár István Gábor helyi lakos kezdeményezte és tevékeny részt vállalt a 2016 januári, a magyar kultúra napi leleplezés aktusában is.

Egyébiránt Móricz Zsigmond pedig Holics Jenőéknél – felesége, Holics Eugénia Janka testvérééknél – lakott, ott, ahol egy tanéven át Lili is nevelkedett. Azért került oda, mert apja beleszeretett egy színésznőbe, Simonyi Máriába s ezt az édesanyja nem bírta elviselni: az öngyilkosságba menekült. A könyvtári rendezvényen szó esett arról, hogy Móricz Zsigmond nemcsak a sógora családtagjaival találkozott, hanem például Mánczos József üvegművésszel és Bóna Kovács Károly festőművésszel, minthogy nevezettek szoros kapcsolatban álltak a Holics családdal. Erről is szó esik azokban a kiadványokban, amelyek sorozatát 1966-ban indította útjára a Madách gimnázium szakköre Irodalmi emlékek nyomában Nógrád megyében címmel Leblanc Zsoltné tanárnő szerkesztésében. 

Ezekben a füzetekben számos olyan visszaemlékezés is olvasható, amelyet a diákok jegyeztek le igazán autentikusnak, hitelesnek tekinthető személyek elbeszélései alapján. Közéjük tartozott – mások mellett – Mátyus László postahivatalnok – aki nem mellesleg éveken át tudósította az ország sportszerető közönségét főként az SBTC mérkőzéseiről – mintegy koronatanúként, tekintve, hogy abban a bizonyos tanévben osztálytársa volt Lilinek és ő is Móricz Zsigmond jelenlétében igyekezett bizonyítani, hogy miként sajátította már el a német nyelvet. Érdekes olvasni Lizsnyánszky Antal, egykori acélgyári vezető mondatait is, amelyek kedvező színben festik le az író alakját. Hasonlóképpen nyilatkozott Paksy Árpád tarjáni lakos és felesége is.

A könyvtárban bemutattak egy filmrészletet Móricz talán legismertebb művéből, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színdarabból 1979-ben forgatott Sík Ferenc rendező olyan kiválóságokkal mint Gobbi Hilda, Oszter Sándor vagy éppen a szintén nógrádi kötődésekkel rendelkezett Tolnay Klári. Pólikát Szirtes Ági alakította, amelyet azért is kell kiemelni, mert ezt a szerepet Lili – aki végzett néhány évet színiakadémián, fellépett több társulatban, három férje közül kettő, Both Béla és György László rendező és színész volt – is alakította apja nagy örömére. Viszonylag korán visszavonult, foglalkozott írással is, de nem olyan sikerrel, mint Virág nevű nővére. Egy kis – jelen téma kifejtéséhez azonban igencsak fontos – kötetet Fecskék a verendán címmel hátrahagyott. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a család leányfalui emlékeinek összegyűjtésében, apja hagyatékának – köztük Móricz és Simonyi Mária levelezésének – rendezésében. 1987-ben Móricz-díjat alapított, amelyet irodalomtörténeti kutatások, eredmények érdemeként lehet elnyerni. Fontos mozzanata volt a könyvtári emlékezésnek Kelemen Erzsébet tanárnő gondolatainak felolvasása, amely eredetiben a gimnázium ötven évvel ezelőtti évkönyvében látott napvilágot.