Képregény

A balassagyarmati születésű Európa-hírű grafikusművész, Zórád Ernő személyével fémjelzett pályázattal kapcsolatban jutott eszembe a képregényekhez való kötődésem.

Kisgyermek voltam, amikor nagyapám rendszeresen töltötte ki a keresztrejtvényeket. Minden héten megvásárolta a család a Füles című újságot, aztán amikor papa végzett a megfejtésekkel, én is lapozgathattam a füzetet. Elsősorban a képregények miatt. Ekkor raktároztam el agyamba az örökbecsű neveket: Zórád mellett Sebők Imre, Korcsmáros Pál, Fazekas Attila rajzait szerettem leginkább. Tinédzseri türelmetlenségem miatt a hosszabb lélegzetű regényekbe, mint például a kötelező olvasmányok, bele sem kezdtem, csak elővettem a família Füles-archivumát és a képregények kivonatain keresztül ismerkedtem meg az egyes írásművek tartalmával. Emlékszem, Az Egri csillagok híres jelenete, a szultáni hadak felvonulásának bemutatása is inkább a képregények kockáin maradt meg bennem, csakúgy, mint Piszkos Fred, Senki Alfonz és Csülök vagánysága, Nemo kapitány és Ned Land ellentéte, Sándor Mátyás bosszúhadjárata, Phileas Fogg nyolcvan napos utazása a földkerekség körül.

Tudom, néhány magyartanár most összehúzza a szemöldökét, de határozottan kijelentem, a képregények olvasása serkenti az irodalom iránti érdeklődést a fiatalokban, és miután végigpásztázzák a Lőcsei fehér asszony sorsát Fazekas Attila rajzain keresztül, előfordulhat, hamarosan magát a Jókai-kötetet is leveszik a könyvespolcról.