Nógrádi völgyekből a Szigetre: ilyen volt a 2023-as fesztivál!

Előnyére vagy hátrányára változott-e a Sziget Fesztivál? Nos, érdemi különbség a tavalyi és az idei hajcihő között nincsen. A Sziget professzionális, szépen olajozott gépezet, ahol nyoma sincs a régi, romantikus hangulatnak, de az egeket ostromló étel- és italárak ellenére sem csak a külföldi fesztiválozók kíváncsiak a helyi történésekre. Nógrád vármegyéből is többen érkeztek, a többség a napijegyes opciót választva.

Nool.hu

Az Imagine Dragons bulijáról nem hiányzott a konfettieső

Fotó: A szerző felvétele

A Sziget kétarcú rendezvény: innen nézve hivalkodó és pénzorientált őrület, amonnan szemlélve összművészeti jellegű, hiánypótló fiesta. Ahol mindjárt a nyitónapon az a Florence Welch lépett színpadra, aki a Florence + the Machine alapító-mindeneseként szinte hazajár Óbudára. Lehet is érezni valamiféle vonzást (vonzalmat?) a fesztivál és a brit banda között; kijelenthető, hogy az énekesnő személyisége, stílusa, megjelenése egyfajta kapocsként (hídként) szolgál a múlt és a jelen, a „bedarált” hippikorszak, az elfelejtett Diáksziget, és a jelenkori – dübörgően anyagias – megavurstli világa(i) között. Nem véletlen, hogy a pódiumon hihetetlen erővel tombolni képes, máskülönben híresen zárkózott személyiséggel megáldott F.W. közös hangot talált a nagy zsivány Mick Jaggerrel is, akivel korábban a Gimme sheltert zengték, majd a Wild horses Stones-klasszikussal taroltak Londonban.

A Sziget a részetekben lakozik

A fesztiváljáró akkor jár legjobban, ha nem csak a nagyszínpadra, meg a puccosabb helyszínekre fókuszál. Az igazi Sziget-élmény 2023-ban is a kevésbé hangos helyszíneken bújt meg. A Music Box az egyik ilyen. Egy egészen pici, fából ácsolt pódiumon, átlagosan félszáz zenerajongó előtt lépnek színre olyan együttesek, melyek a jövőt szimbolizálják, avagy: azt az underground-világot, amely nemigen tesz gesztust a pénzorientált popipar felé. Tavaly a svéd Crying Day Care Choir kis éji zenéje ajándékozta meg a semmiből katartikus élménnyel a publikumot, most a jazz kubai virtuóza, a zongorista Jorge Luis Pacheco hozakodott elő valami egészen különlegessel.

A Nógrádban is szívesen koncertező Ivan & Parazol nagyobb helyszínen, a FreeDome-ban igazolta, hogy létezik olyan hazai alakulat, amely tudja megszólítani a külföldi rockereket és a magyarországi hard rock (egyre fakuló) lobogójába kapaszkodókat. Ivanék képesek voltak felidézni a Rolling Stones világát (apropó, a csapat gitárosa, Balla Máté kiköpött egy Ronnie Wood!), Johnny Cash lírai keménységét, az Európa kiadó külvárosi undergroundját, a 21. század nyugtalan nyughatatlanságát.

A Global Village helyszínén koradélutántól késő estig szorgoskodtak a glóbusz „elfelejtett nagyjai”, vagy a világsztárstátusz felé közelítő friss szellemű formációk. (Régebben azt írtuk volna az itt fellépőkre, hogy a világzene képviselői, de ma már ez a kategória is felhígult, hát hagyjuk a címkézést.) Maradjunk annyiban, a 2023-as seregszemlén – a nagyszínpadra tekintélyes tömeget vonzó, s a koncertet látva, a csúcsra tényleg nem érdemtelenül felkapaszkodó nevadai Imagine Dragons takarásában – itt a Kobo Town mutatott topformát. Ők olyasmiben „utaznak”, melyből igazán jót elvétve hallani manapság: calypso, dancehall, reggae és ska ihlette karib-tengeri muzsikájuk klasszikus fesztiválhangulatot lopott a Szigetre. Drew Gonsalves, a csapat frontembere furcsa tánclépteivel, gitárjátékával, öblös énekével megbabonázta a nagyérdeműt. Amiképp a szenegáli LASS is ezt tette vasárnap éjjel. Az afropop új kiválóságai méltó követői a Grammy-díjas Youssou N’Dournak.

Az észtországi Puuluup más „tészta”. Két világjáró zenebohóc a híres viking hangszerrel, a talharpával felfegyverkezve önti a publikumra az abszurd humort. Leírhatatlan produkció, tapasztalni-szokni kell! Reméljük, jövőre is benéznek hozzánk…

Könnyebben megfejthetőek a Sziget Fesztivál gigászai

Arlo Parks érzékenysége, világjobbító csalogánymivolta nélkülözi a hitelességet, koncertje olyan volt, mint egy kötelezően felmondandó házi feladat. Értsd: ennyi ásító Sziget-lakót sosem láttam még. A Mumford & Sons ugyan nem csinál(t) semmi égrengetőt, de amire vállalkoznak, azt túlzások nélküli folk-rock, szimpatikus és profi hozzáállással. Macklemore hasonló eset. Az amerikai rapper nagy sztár, de maradt benne valami abból a seattle-i suhancból, akit itthon panelgyereknek mondanánk.

Billie Eilish? Nos, a hétszeres Grammy-díjas művésznő a Hajógyári-szigeten – önmagához képest – feltűnően sokat mosolygott, elhagyta világfájdalmát, érzékelhetően tetszett neki a szigeti sokadalom. Vele kapcsolatban persze nehéz eldönteni, hol a szerep, és hol a valóságos kitárulkozás, a nagy „én” határa.

A cikk szerzője: Szabó Zoltán Attila