Net nélkül is lehet élni?

Egyik jó barátom nem tudja, mi az az internet. Pontosabban tudja, de egyáltalán nem él vele. Nincs okostelefonja, otthonából teljességgel hiányzik a számítógép és a laptop, a világhálót csak hírből ismeri. Az információszerzést bőven megoldja a lakótelepen élő más haverok szájából, a kocsmabeli pletykák szóáradatából, vagy az este hat órai tévéhíradóból. És egyáltalán nem boldogtalan ember, noha éppen új munkahelyet keres. Tökéletesen elvan a maga balassagyarmati létében, kiváltképp nem hiányzik neki a mélyreható változás, nem kívánkozik az internetezők táborába kerülni, ha érdekli valami, hát megkérdezi, mint legutóbb tőlem, amikor a belvárosi sörünnep programjai iránt kíváncsiskodott. Azt mondja, ha rászokna a netezésre, az olyan lenne, mintha egy új függőségbe szaladna, épp elég neki a láncdohányos mivolta.

Nosza rajta, egy napra én is szerettem volna kipróbálni ezt a formát. A szabadságom idején az egyik hajnalon, felébredve kikapcsoltam a telefonon a wifit, ideiglenesen megszüntettem a mobiladat-szolgáltatást, és vártam, meddig bírom ki mindenfajta kütyüzés, vagy „egeres” keresgélés nélkül. Bevallom őszintén, mindössze másfél óráig tartott a kőkorszaki életmód. Úgy éreztem magam, mint néhai nagyanyám, aki reggel elhatározta, hogy leszokik a cigarettáról, és már az első este kínjában rágyújtott. Igazat kellett tehát adnom a barátomnak. Az internetes birodalomhoz való csatlakozás valóban függőség, és képtelen tőle az ember szabadulni.