Üzenet odaátra

Egy emlékkiállítás mindig egyszerre szomorú és felemelő. A bánat nyilvánvaló, hiszen rendre valaki távozta okán rendezik meg. Az emelkedett érzések oka viszont a hátrahagyott értékekben keresendő. S a négy évvel ezelőtt, mondhatni élete teljében elment Gyurián Tibor fotográfus esetében ez az örökség igazán gazdag. Ezt igazolja a minap a Balassi könyvtár galériájában megnyílt tárlat is. 

Az alábbi sorokat az indokolja, hogy a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségében néhányan – az egykoron és a még ma is ott dolgozók közül – közvetlen munkatársai voltunk Gyurián Tibornak, s ezernyi közös élmény fűz hozzá bennünket. Ezért többek, mások vagyunk az úgymond átlagos tárlatnézőnél, nem tudjuk, nem is akarjuk titkolni vele kapcsolatos érzelmeinket. Most, hogy újra – vagy sok esetben mi is először – látjuk ezeket a fotókat, megerősödik bennünk az a tudat, hogy egykori kollégánk nagyszerű szakember volt. Ezt mindenekelőtt empatikus, szuggesztív emberábrázolásai bizonyítják.

E képek nyilvánosságra kerüléséért sok embernek, több intézménynek kell köszönetet mondani, de kivált két közös barátunknak, Csörgő Balázsnak és Hüvösi Csabának tartozunk hálával az emlékőrzés e megnyilvánulásaiért, minthogy tavaly ilyenkor – nem kis részben az ő jóvoltukból – a József Attila Művelődési Központban is volt hasonló kiállítás. Remélhetően odaát – minthogy vallásos ember, református presbiter is volt – Gyurián Tibor is érzi, hogy nem feledkeztünk meg róla.