Két fiatal tehetség tért haza Salgótarjánba

A minap a rendezvény megszokott helyszínén, a Kultpont Kávéházban, a Zenthe Ferenc Színház kamaratermében két Budapesten élő, igazán fiatal alkotó fogalmazta meg gondolatait. 

Elsőként a harminckét éves Puskás Marcell médiaművész, tervezőgrafikus – s ahogyan Szily Nóra is említette: anti-divatillusztrátor – beszélt eddigi, szabályosnak aligha nevezhető életútjáról, elért sikereiről, további elképzeléseiről. Egyebek között kifejtette: véleménye szerint az élet gyakorlatilag szobák sokaságát jelenti, s számára szülővárosa, Salgótarján is egy szoba, ahol általános – a Beszterce lakótelepen – és középiskolai – a Bolyai gimnázium hatosztályos tagozatán – tanulmányait végezte. Gyermek- és ifjúkoráról emlékmorzsák, pillanatok maradtak meg számára. Szeretett rajzolni, s apró motívumokat – saját örömére – összerakni. Nem volt se jó, se rossz tanuló, igyekezett megfelelni, úgymond belesimulni a mindennapok szokásrendjébe. Sok amerikai filmet nézett a tévében s a karakterek mellett főként a ruhák, a jelmezek keltették fel érdeklődését. A szalagavató ünnepségükre saját öltönyt tervezett magának. 

2010-ben érettségizett, a Képzőművészeti Egyetemre nem nyert felvételt, a későbbiekben viszont két diplomát – gazdasági menedzsment és művészeti kommunikáció, tervezőgrafika – is szerzett a Budapesti Metropolitan Egyetemen. Utóbbi területen a mesterszakot is elvégezte. Ez nem volt könnyű időszak számára, de megérte, mert a két irányultság összekapcsolható, erősíti egymást. Számára a főváros megannyi inspirációs forrásként szolgál például utcaképeivel, óriásplakátjaival, őszintétlen, álságos hirdetéseivel. Utóbbiak bőven találhatók a divatmagazinokban, az interneten s a közösségi médiában is. Véleménye szerint sokan azért érzik rosszul magukat, mert nem tudnak megfelelni az úgynevezett trendi, népszerűségre törekvő, gyakorta hamis értékrendnek. 

Puskás Marcell kreativitását – grafikai ügynökségi feladatainak ellátása, a különböző márka kampányok megvalósítása mellett – elsősorban saját világának megteremtésében, az animációk, az analóg és digitális technikák együttes használatában igyekszik kamatoztatni s egyszersmind helytállni az e területen is tapasztalható kemény versengésben. Ugyanakkor hosszúnak nem nevezhető pályája során már jó néhány eredményt tudhat magáénak. 

Egyebek közt díjazták az arckiállításon az Unicornis című alkotását, s az úgynevezett boldogságkönyvével pedig elnyerte a dizájner szakma egyik legrangosabb nemzetközi elismerését, a Red Dot díjat is. A Szily Nóra által mindig feltett kérdésekre válaszolva elmondta, hogy számára a sikert, az elégedettséget a folyamatos keresés, próbálkozás, kísérletezés, újabb kérdések megfogalmazása és megválaszolása, s egy konkrét álom megfejtése, megjelenítése jelenti. Szerinte a pénzzel nem is annyira a művet, hanem az arra rászánt időt, az oda vezető utat kell megfizetni. 

Szily Nóra másik ifjú vendége, a mindössze huszonöt esztendős Oláh Patrik Gergő Junior Prima díjas zeneszerző volt, akinek a nevére 2021 őszén a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra írt lovári nyelvű miséje hívta fel a közvélemény figyelmét. 

Ha ilyen fiatalon ért el ide, nyilván korán kezdett el zenével foglalkozni. S, hogy ez tényleg így volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy orosz esten Csajkovszkijt – aki azóta is egyik kedvence – játszott az akkor még létező salgótarjáni szimfonikus zenekarban. Ez az élmény meghatározóan hatott rá. A családban nem volt klasszikus zenész, de a roma zenének voltak hagyományai, művelői. A cseperedő gyermek hatévesen már hegedült, hétéves korában pedig már dalt is szerzett. A beszélgetés során nem győzte hangsúlyozni, hogy milyen sokat köszönhet zeneiskolai hegedűtanárának, Becze Lajosnénak, aki igyekezett minél több stílussal megismertetni tanítványát. Megemlítette Tóth Tibort is, aki segítette legyőzni a lámpalázát, és felvételt nyerni a konziként emlegetett fővárosi Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. Egyébiránt az általános iskolát a Dornyay Béláról elnevezett intézményben végezte: jó tanuló, de – bármilyen érdekes – rossz magaviseletű volt. 

Szily Nóra megemlítette Oláh Patrik Gergő azon kijelentését, amely szerint élete a zene. A fiatalember ezt megerősítette, sőt olyan meghökkentő megfigyeléssel is kiegészítette, hogy végeredményben az utcazaj is zene, amely – mint minden más – számára inspirációs forrást jelenthet. Persze vannak olyan irányzatok, stílusok, műfajok, amelyek egy időben közelebb álltak vagy manapság is állnak hozzá. Többek között ilyen a techno zene, de érdekli a filmzene s a mise ürügyén szinte magától értetődik, hogy a vallási, a szakrális zene is közel áll hozzá. 

Korábban erősen hatott rá Ligeti György munkássága, mostanában intenzíven ismerkedik a 21. századi zenei kísérletekkel. A maga módján arra törekszik, hogy egyesítse, de legalább is közelebb hozza egymáshoz a roma zenét és a kortárs komolyzenei irányzatokat, s érdeklik a digitalizáció térnyeréséből adódó lehetőségek is. Nagyon sokat dolgozik, megannyi koncerten lép fel sikerrel, de alkalmasint pofonokat is kap az e területen is létező versengés során. 
Szinte hihetetlen számára, hogy ilyen fiatalon már taníthat a Zeneakadémián, ahol nemrégiben ő is diplomáját szerezte. Bár komoly versenyeket nyert korábban is, ezzel a lehetőséggel egy új világ nyílt ki előtte. Kuriózumként említette, hogy vannak nála idősebb hallgatói is. 

A beszélgetést lezáró kérdésekre válaszolva Oláh Patrik Gergő elmondta, hogy számára a siker titka a sok munkában rejlik, de az érvényesüléshez jó kapcsolatokra és szerencsére is szükség van. A pénz a megélhetés, a háttér, a zeneszerzéshez nélkülözhetetlen technikai feltételek szempontjából fontos számára. A boldogságot az jelenti, ha egyre magasabban jegyzik nevét a híres zeneszerzők mezőnyében.