Házaspárként játszanak szeretőt a híres komédia folytatásában

Ugyanabban az évben már Magyarországon is látható volt legendás szereposztásban: Sztankay Istvánt és Schütz Ilát Szirtes Tamás rendezte a Madách Kamarában. A musical comedy változatot is a Madách Színház mutatta be először, majd az operettszínházban is játszották.

A hosszú szériák esetében mindig joggal merül fel a kérdés, hogy mi a siker titka, mi tart műsoron egy darabot sok-sok éven át. A válaszok esetenként változnak. Bernard Slade darabja esetében egyrészt a hálás témában, a házasságtörés kedvesen megjelenített romantikus formájában és a mindenkori színészek személyében keresendők. Az történik ugyanis, hogy két húszas éveiben járó fiatal, Doris és George egy kaliforniai fogadóban egymás karjaiban ébred. Mindketten házasok, három-három gyermekkel. Bár bűntudatot éreznek, egymás iránti vonzalmuk olyannyira nem csökken, hogy rendszeresen, ötévente visszatérnek a helyszínre, bár minden esetben erősödő konfliktusokkal terhes a találkozásuk, nagymamaként, illetve özvegyként is folytatják a légyottokat. 

A magyarországi sikerszéria hátterében a néhai Sztankay István és a már ugyancsak eltávozott Schütz Ila igencsak közkedvelt személyisége állt, de a későbbi változatokban is – például Udvaros Dorottya és Hirtling István, Janza Kata és Bereczki Zoltán – közönségvonzó párosok szerepeltek. 

Ugyanez elmondható a Zenthe Ferenc Színház minapi előadásáról is, amelyben Vándor Éva és Harmath István – két helyi társulati tag – játssza a kikapós szerelmespárt. Az eredeti darabnak azonban nemcsak a címe változott Még egyszer, veled, ugyanittre, hanem a sztori is más, minthogy S. Bernard Slade egy későbbi életszakaszban láttatja hőseit. A pár az előadás elején jubilál, minthogy huszonöt esztendeje – évente egyszer – járnak ugyanabba a fogadóba, ahol nemcsak élvezik egymás társaságát, de őszintén és alaposan beszámolnak a velük, családtagjaikkal történtekről is. Bár a kapcsolatuk, titkos szerelmük végeredményben kiállja az idő próbáját, diskurzusaik nem nevezhetők feszültségmentesnek, az idő múlásával, életkoruk előrehaladtával egyre többet zsörtölődnek. De ahogy mondani szokás: minden jó, ha jó a vége. S ez nemcsak az operettek esetében igaz. 

A produkció pikantériája, hogy a Dorist megszemélyesítő Vándor Éva, illetve a George szerepében fellépő Harmath Imre a magánéletben több mint harminc éve házasok. Igazán ők tudják, hogy ez előny vagy hátrány a színpadon, egy titkolandó viszony megjelenítésében, a közönség mindenesetre tudatában van a helyzetnek, a megszokottnál is jobban figyeli a reakcióikat, és kifejezetten élvezi a szituációt. A mutatós jelmezek Húros Annamáriát dicsérik, az előadást Gulyás Hermann Sándor rendezte. Bizonyára sikerült érvényesítenie úgymond sallangmentes koncepcióját, de az is valószínű, hogy a két rutinos férj és feleség színművész gesztusaiban is jelen vannak a saját életükből származtatott tapasztalatok.