Czinke Ferenc emlékkiállítása színesíti Salgótarjánban a száz éves évfordulót (fotók!)

A nógrádi megyeszékhely várossá nyilvánításának 100. évfordulóját megannyi izgalmas programmal és rendezvénnyel ünneplik idén. Ezen események sorát színesítik a József Attila Művelődési Központban azok a tárlatok, amelyek a városban élő és alkotó, az itt lakók szemléletét formáló művészek munkáiba engednek bepillantást. Az intézmény és a Dornyay Béla Múzeum munkatársai az év folyamán már négy kiállítást szerveztek. A napokban Czinke Ferenc grafikus- és festőművész alkotásai kerültek fel a klubterem falára. A képek egy része a múzeum gyűjteményéből származik, de van közöttük olyan is, amit a festő özvegye kölcsönözött erre az alkalomra. 

A tárlatot csütörtök délután nyitották meg, az ünnepélyes alkalmon sokan részt vettek. A látogatók megcsodálták a falakon sorakozó mintegy harminc alkotást, és figyelemmel hallgatták dr. Huszár Máté, Salgótarján alpolgármesterének köszöntőjét. 

– Amennyire meghatározta a város a művészt, épp annyira determinálta a művész is Salgótarján kulturális életét. Keze nyomát hagyta a városon, a szó valóságos és átvitt értelmében egyaránt –fogalmazott az alpolgármester, hozzátéve: – A 60-as, 70-es, 80-as évek képzőművészeti virágzásának meghatározó alakja volt ő. A művészeti élet szervezőjeként, közéleti emberként, különböző szakmai szervezetek vezető tisztségviselőjeként sokat tett a képzőművészet elismertetéséért. 

Mint mondta, nem azt a Czinke Ferencet ismerhetnénk ma, ha nincs ez a város. És bizonyára nem is ezt a várost látnánk, ha abba nem költözött volna bele Czinke Ferenc művészete. 

– Köszönet jár a József Attila Művelődési Központnak azért, hogy a várossá nyilvánítás 100. évfordulójának esztendejében sorozatban mutatja be a megyeszékhely jelentős művészeit. Azért pedig személyes köszönetemet fejezem ki, hogy engem találtak méltónak arra, hogy megnyissam ezt az emléktárlatot, minthogy a főszereplő 2000 óta már nincs közöttünk. A barátom volt – hangsúlyozta dr. Csongrády Béla, közíró, lapunk egykori főszerkesztője. 

Mint mondta: Czinke Ferenc elsősorban a rézkarcok, a litográfiák, a fametszetek mestere volt, de a vegyes technikával készült míves egyedi rajzok, olajfestmények, akvarellek, kollázsok, zsánerképek is szép számmal kötődnek a nevéhez. Nemcsak a rajzkészlettel, a karctűvel, az ecsettel bánt kivételes módon. Remekül, a magyar nyelv szépségeit alkalmazva fogalmazott, írt novellákat, tanulmányokat, glosszákat és meséket is. 

– Anélkül nem fejezhetem be a mondandómat, hogy ne méltassam pedagógusi munkásságát. Hosszú éveken át ült a katedrán. Esetében a művészet és a pedagógia szavak egységet alkottak – emelte ki dr. Csongrády Béla. – A ma megidézett festőművész sokoldalú hagyatéka az utókorra maradt, öröksége minket és remélhetőleg a következő generációkat is gazdagítja. Ne csak élvezzük, okuljunk is szellemi örökségéből!