Kedveli a vidék nyugalmát – Nógrád megyét választotta otthonának az EMeRTon-díjas énekes

– Mikor és hogyan kezdődött a zene iránti szeretete? 
– Szatmár megyei faluban születtem, ahol zenei tagozatos általános iskolába jártam. A zene már akkor magához ölelt, de sosem gondoltam, hogy egyszer majd zenész leszek. A szüleim bár muzikálisak voltak, nem szerették volna, hogy csak ezzel foglalkozzam. Apám hallani sem akart róla, mindig ellenezte. 

– Hogyan teltek a gimnáziumi évek? 
– Akkoriban nem nagyon lehetett sem külföldi, sem hazai előadókat látni a tévében, nem volt dömping, mint most. Ha csak egy fotó eljutott hozzánk egy külföldi zenekarról, már annak is nagyon örültünk. A gimnáziumi évek alatt zenekart alapítottunk iskolatársaimmal, s izgatottan vártuk a hétvégi iskolai bulikat, de ez még nagyon kezdetleges volt. Nem volt minden zökkenőmentes, hiszen a zene például magával hozott egyfajta külsőségi jegyeket is a megjelenésünkben, aminek a tanáraink nem nagyon örültek. Egyszer a matematikatanárunk elküldött bennünket az óráról, hogy menjünk fodrászhoz, mert túl hosszú a hajunk. Ma azonban már más a világ! 

– Mi történt az érettségit követően? 
– Terveztem, hogy továbbtanulok, hiszen a jó tanulók közé tartoztam, de a zene magába szippantott. Ám jött a kötelező sorkatonai szolgálat, ami akkor két évig tartott. Szerencsére a katonatársaim között is akadt egy-két zenész, így szabadidőnkben sokat gyakorolhattunk. A katonaság után egy darabig hányódtam, majd igazi változást az hozott, amikor meghívtak a debreceni Golf együttesbe. Az együttes a Magyar Televízió Pulzus tehetségkutató versenyén előkelő helyezést ért el. Ennek jutalmául részt vehettünk a Pulzus-gálán, amelyet a budapesti Városligetben rendeztek meg. Ezt a gálát látta a Generál együttes két szerzője, Miklós Tibor szövegíró és Várkonyi Mátyás zeneszerző, akik meghívták a zenekart a Rock Színház nyári zenés produkciójába. Én pedig mint a zenekar énekese, felkerültem a színészek közé a színpadra. Ez 1981-ben történt. A nyári színházi turné után a debreceni zenekar feloszlott, engem pedig meghívtak az akkor már állandó társulattá szerveződő zenés színházba. Hét csodálatos évet töltöttem ott, de mindig vágyódtam vissza a zenekaros dolgokhoz. 

– Hogyan született meg az Álmodj, királylány című sláger? Mesélne arról a korszakról? 
– 1987-ben egy gitárvásárlás kapcsán találkoztam Menyhárt Jánossal, aki az akkor még létező V’ Moto-Rock gitárosa volt. Az egyik zenés darabban hallott énekelni, és megkérdezte, hogy miért nem csinálok valami önálló dolgot. Nagyon jó gitárosnak és zeneszerzőnek tartottam őt, megkértem, hogy írjon nekem egy dalt. Rögtön meg is született az Álmodj, királylány zenéje, csak szövegírónk nem volt még. Az én ötletem volt, hogy ezt a szöveget nem is bízhatnánk másra, mint Miklós Tiborra, aki korábban már olyan nagyszerű dalszövegeket írt a Generál együttesnek, mint a Könnyű álmot hozzon az éj, a Százéves kút, a Különös szilveszter vagy a Zenegép. Az Álmodj, királylány szöveg ötlete Miklós Tibié volt. Amikor a stúdiófelvétel elkészült, megmutattam a dalt Vikidál Gyulának, akivel együtt dolgoztam egy zenés darabban. Megkérdeztem, hogy énekelne-e velem duettet. Igent mondott, s Menyhárt János és Miklós Tibi írt is egy ilyen dalt nekünk. 1989-ben már érezhetők voltak a változás szelei, mind a nagyvilágban, mind a kultúrában. Az Álmodj, királylány, valamint a Szeretet és gyűlölet című dalokkal bekopogtunk egy magánkiadóhoz, ők láttak bennük fantáziát, s felkértek egy nagylemez elkészítésére. Így jött létre a Menyhárt–Homonyik–Vikidál formáció, amellyel még két nagylemezt készítettünk. A barátság mind a mai napig tart közöttünk. Közben a szólólemezeim is sikeresnek bizonyultak, és olyan slágerek születtek, mint a Légy hű örökre, Mosolyod börtönében, Sose búcsúzz el vagy a Sírj. Néhány dalszöveg erejéig Demjén Ferenc is bekapcsolódott a munkánkba, amiért nagy köszönet jár neki. 

– Ha újból kezdhetné, akkor is zenész lenne? 
– Az ember a lelkülete miatt lesz zenész, s valószínű, hogy én is ilyen zenészlélekkel jöttem e világra, s lehet, hogy nem is lenne máshoz kedvem. Azonban ha újból kezdeném, talán néhány dolgot másképp csinálnék. 
– Várhatunk újabb dalokat? 
– Igen, szeretnék még egy szép lemezt, amolyan „Epilógus” félét, mert a szerző barátaimnak sosem jelentett nehézséget egy-egy jó dalt összehozni.