Egy jó darab remek előadásával indult újra a salgótarjáni felolvasó színház

Ebbe a folyamatba illeszkedik a felolvasó­ szín­házi sorozat programjának kialakítása is. Ezen előadástípus 2016 szeptemberében indult útjára a Zenthe Szalonban. Ekkor került közönség elé Nádas Péter Takarítás című darabja, amelyet még abban az évben Spiró György Szappanoperája, Páskándi Géza Vendégsége, illetve Kiss Csaba Esti próbája követett. A későbbiekben a legtöbb előadást – hetet – 2017 folyamán tartották, majd ezen előadások sorát is átmenetileg szüneteltetni kellett a vírusjárvány okozta korlátozások miatt. 

Mint ismeretes, tavaly ősszel megnyitotta kapuit a színház, illetve a Kult Kávéház kamaraterme, amely már az elmúlt hónapok alatt is jó néhány sikeres produkciónak adott otthont, és az új helyszínt gyorsan meg is kedvelte a publikum.

Pokémon go

A minap a felolvasó színház is ott kezdte el újra tevékenységét Tóth Krisztina Pokémon go című darabjával. A műre Sándor Zoltán az Olvasópróba 5. Mai magyar színdarabok sorozat 2019-ben megjelent Családtörténetek című kötetében talált rá. A könyvben közzétett írások változatos módon beszélnek a férfiak és a nők kapcsolatának variációiról, a különböző generációk, nemzedékek közti viszonyokról, egy-egy famílián belüli érdekszövetségekről, illetve -ellentétekről. 

Tóth Krisztina – aki elsősorban olvasott költő, méghozzá József Attila díjas-, de rendre írt, ír novellákat, tárcákat, meséket és fordít is – első felnőtteknek szóló színműveként a fővárosi Rózsavölgyi Szalon felkérésére fogalmazta meg a „Pokémon go”-t, és e helyütt tartották 2018-ban az ősbemutatót is. 

Félig valóság, félig virtuális

Kuriózum, hogy a Zenthe Ferenc Színház közkedvelt társulati tagja, Bozó Andrea volt az egyik főszereplő, ha egyáltalán e mű esetében lehet beszélni ilyenről, tekintve, hogy valójában minden közreműködő színművész – itt Salgótarjánban Erdélyi Gábor, Farkas Zoltán, Hege Veronika, Kökényessy Ágnes, Móczár Bence, Vándor Éva és a narrátor P. Kerner Edit – is annak számít. 

A Pokémon go félig a valóságban, félig az okostelefonok virtuális terében zajló sokszereplős szerepjáték, ennélfogva címként is kiválóan illik a groteszk humorú, de igencsak komoly, elgondolkodtató tartalmú – ahogyan a szerző mondja: mulatságos, egyszersmind a szívet mélyen megütő – darab élére. A társas magányt bemutató napjainkbeli történet megjelenít egy vidéki kisvárosi panellakásban, kiüresedő kapcsolatban élő középkorú házaspárt, amelyik szeretne innen elköltözni. Régi vágyuk valóra váltását a nagymama lakásának értékesítésétől remélik. Fiuk is csak keresi a helyét, pedig van párja, aki azonban folyton a címadó telefonos játékba mélyed, s ráadásul enged a jóval idősebb szomszéd fortélyos csábításának. S ráadásul ikreket vár. Ez szerelmét az öngyilkosságba kergeti, s e tragédia – mondani sem kell – elmélyíti az eladdig csak lappangónak minősülő családi válságot. 

Miután a Sándor Zoltán rendezte felolvasó színházi formulában nincsenek sem díszletek, sem jelmezek, a játszóknak gyakorlatilag mindent érthető, szép beszéddel, hangsúlyokkal, mimikával, gesztusrendszerrel kell megoldani. S e feladatot valamennyien magas színvonalon, jól összehangoltan oldják meg, s ily módon részesítik színházi élményben a közönséget.

Pokémon go a szavannákon

Jól jellemzik a házaspár kihűlőben lévő viszonyát a feleség, Adrienn alábbi szavai, amelyeket férje, Feri fejéhez vág: Azért az lehetetlen, hogy egy rohadt beszélgetést ne lehessen veled lefolytatni, hogy képtelen legyél koncentrálni akár öt percre is, hogy képtelen legyél figyelni arra, amit a másik ember beszél. Te nem vagy normális. Te nem vagy ember… Neked nincs lelked, vagy agyad, vagy egyik se, mit tudom én… Húzhatnál innen a francba, minél messzebb. Pokémont vadászni a szavannákra.