Két kiállítással is ünnepelnek a nógrádi fotóklub-egyesületnél

Az 1964-ben, tehát ötvenhét évvel ezelőtt alakult Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület azonnal, mondhatni az elsők között csatlakozott az elfogadott javaslat helybeni realizálásához s azóta minden évben rendezvényekkel – természetesen elsősorban kiállításokkal – emlékezik meg e jeles napról. Így történt ez az idén is, azzal a különbséggel, hogy ezúttal – a vírusjárvány okozta nehézségek miatt – csak a számukra otthont adó József Attila Művelődési Központba szerveztek két fotótárlatot, amelyeknek egyszerre tartották a megnyitóünnepségét.

Az Előtér Galéria falára a Sziluett címmel meghirdetett pályázatra beérkezett s egy miskolci, szolnoki és helyi ítész véleménye alapján kiválogatott képek kerültek. Mint Homoga József, az egyesület – először 1982-ben és azután folyamatosan megválasztott – elnöke elmondta, a témaválasztás jónak bizonyult, a fotósok sok érdekes ötlettel reagáltak a kiírásra. Meglátták és lefényképezték a világos háttérből kiemelkedő, titokzatosan sejtelmes alakokat, tárgyakat.

Ezeken a felvételeken a részletek elvesznek, a hangsúly a körvonalakra esik, a fotó erejét mindenekelőtt a sötét és világos feszültsége adja. Jó szem, szakmai hozzáértés és nem utolsósorban kitartásra volt szükség ez alkalommal is. Olyan személyiségre, aki nem ismeri a rosszkedvet, mindenben a szépet, az egyedit, a megismételhetetlent keresi.

A zsűri javaslata alapján öt fotográfusnak sikerült leginkább megfelelni a kritériumoknak. Különdíjat kapott Filius Balázs és Földi Tímea. A harmadik helyen Bodrogi László, a másodikon Bakos Béla Márk végzett, az első helyezett Kövesligeti István lett. Valamennyien kollekcióval szerepelnek és mindegyiküknek Homoga József adta át az elismeréseket. Ugyanakkor a fotógalériában éppen az általa készített Fekete-fehér című kiállítása kapott helyet, amely nem mellesleg az 518. az 1970 óta megrendezett sorozatban.

Az is kuriózumnak számított, hogy tárlatáról saját maga beszélt. Kiemelte, hogy manapság világszerte újra – feledve a korlátozott számú filmkockát, a hajdani laborálással, nagyítással járó kellemetlenségeket – növekszik a monokróm felvételek ázsió­ja, mintegy reneszánszukat élik az ilyen felvételek. Ezeken a színek helyett a tekintetre, a kompozícióra koncentrálhat a fotós. Jellemző, hogy néhány éve – éppen a nógrádi elnök javaslatára – az Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemlén is önálló kategóriaként szerepel.

Homoga József a pandémia aktív időszakában átnézte a több száz gigabájtnyi gyűjteményét és abból válogatott ez alkalomra egy csokornyi felvételt. A bőség zavarában a szeretett témák különbözősége bizonyult rendező elvnek. Láthatók portrék, gyermekekről, tájakról, utazási – például amerikai, ausztriai, kanadai – és más életeseményekről készült képek, de aktfotók is.

A megnyitó ünnepélyes hangulatához nem kis mértékben járult hozzá Egyed András, aki szép zenei élményeket okozva világslágereket és ugyancsak népszerű magyar számokat adott elő szintetizátoron. A műsorközlő Magos Evelin volt.

Dokumentáció és esztétikum

Homoga József, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke megnyitóbeszédében méltatta a Magyar Fotográfia Napja jelentőségét, majd a fényképezés két alapvető funkciójáról beszélt. Az egyik a dokumentálás, azaz egy-egy adott pillanat specialitásának megragadása és megörökítése. Nem kevésbé fontos az az esztétikai küldetés sem, amely révén az érzelmet kiváltó élmény képes ünnep lenni a szem és a lélek számára s ezáltal megszólítani a nézőket, az adott látvány iránt érdeklődőket.