A forradalom szerelmesei: Jókai Mór és Laborfalvi Róza közös sorsa március 15-én kezdődött

A Pilvax Kávéház, a Landerer Nyomda, a Múzeumkert vagy a Táncsics börtön mindenki számára ismert helyszín. Iskolai emlékeink közül eszünkbe jutnak a kokárdás fiatalok a színpadon, akik egy szívvel-lélekkel szavalják a Petőfi Sándor soraiból a forradalom himnuszává vált Nemzeti dal néhány sorát: „A magyarok Istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!”. Többen gondolhatnánk, hogy a nap Táncsics kiszabadításával véget ért, de az este a Nemzeti Színházban folytatódott, ahol egy legendás szerelem is megszületett…

Jókai Mór, az írófejedelem, aki 1825-ben Jókay Móric néven látta meg a napvilágot Komáromban, ekkorra már ismert személy volt az ifjak körében. Írói vénáját jól mutatja, hogy ő is azok között volt, akik megfogalmazták a 12 pontot. A forradalom hevületében végig kitartva a tömeggel vonult Pest-Budán. Az estet sem hagyta ki, jó barátja, Petőfi Sándor vezetésével élte meg a jeles napot.

Szerelmük a színpadon kezdődött…

A Nemzeti Színházba a tömeg ingyenesen jutott be, és – a visszaemlékezések szerint – még a függönyön is lógtak az emberek, hogy Katona József örökbecsű darabját, a Bánk bánt láthassák. A díszelőadáson is színpadra lépett a kor ismert és ünnepelt színésznője, Laborfalvi Róza, aki több férfi szívét is megdobogtatta ekkoriban. Köztük volt Lendvay Márton, akitől volt egy „balról” született 13 éves gyermeke Laborfalvi Rózának.

A márciusi ifjak vezetőjeként Jókai Mór felment a színpadra és szólt a tömeghez néhány szót. A legenda szerint Laborfalvi Róza ekkor egy kokárdát tűzött fel Jókainak, tekintetük egybeért, a szerelem pedig fellobbant az író és a színésznő között. Jókai rendületlenül ostromolta a színésznőt, aki végül beadta a derekát – gyerek ide, vagy oda. Ez az írónak sem számított, erősebb volt a szerelmük ettől.

Miközben az ország készülődött a honvédség megerősítésére, Kossuth pedig a toborzást szervezte, Jókai és Laborfalvi Róza 1848. augusztus 29-én összeházasodtak.

A házasságkötéstől óva intett a jó barát, Petőfi Sándor, csatlakozott hozzá Jókai édesanyja és nővére, akik szintén ellenezték a házasságot. A kapcsolat az író és az „ellenzők” között megromlott, a házasságot titokban kötötték meg.

…és a magánéletben folytatódott

A szabadságharc után Jókainak bujdosnia kellett (például Tardonán, a Bükkben is bujkált), Róza bujtatta, és szintén ő járta ki Klapka Györgynél, hogy menlevelet kaphasson az író, így megmenekült a felelősségre vonástól.

Ezt követően közös házukat barátságos otthonná varázsolta, megteremtette a fizikai feltételét annak, hogy Jókaiból valóban nagy író lehessen. Mert hitt benne, és nem csalódott. Idővel megbékéltek Jókai édesanyjával, és a családi béke is helyreállhatott.

Laborfalvi Rózát ünnepelt színésznőként továbbra is számon tartották. 1857-ben nyitotta meg kapuit a Miskolci Nemzeti Színház, ahol ő vendégszerepelt a nyitóelőadásban. Kisebb szerepekben és fellépéseken még láthatták a nézők, de az 1860-as évektől visszavonultan élt. 1869-ben állt utoljára a színpadon a nagy visszavonulás előtt. Rajongóinak köszöntésére, ötvenedik jubileumára lépett utoljára a világot jelentő deszkákra, Miskolcon, 1883-ban.

A művészet útján haladt a család tovább

A közösen nevelt lányuk, Benke Róza fiatalon, kislánya megszületésekor elhunyt, így Jókaiék maguk nevelték Jókai Rózát. A tehetséges lány Székely Bertalantól és Lotz Károlytól is tanult festeni, majd a müncheni festőiskolában tanult. 1888-ban kötött házasságot Feszty Árpáddal, akinek – ily módon – Jókai Mór lett az „apósa”.

Lányuk, Feszty Masa szintén a festészetben alkotott, számos egyházi témájú művet, oltárképet készített. Még akkor is ezt tette, amikor a kommunizmus idején nem volt tanácsos ezt a témát vászonra vinni. Legismertebb alkotásai között van a Borsod megyei Domaháza temploma is, ahol élete utolsó éveiben élt, a leírások szerint nagy humánusságban, emberszeretetben.

Legendás a történet, ami szerint Feszty Árpád körképet tervezett készíteni, amit nyugat-európai útja során látott először. Témaként a bibliai özönvizet szerette volna vászonra vinni, de mivel közeledett a honfoglalás millenniuma, ezért Jókai Mór ötlete volt, hogy ne a bibliai témát, hanem a magyarok bejövetelét fesse meg. Így született a páratlan remekmű, nemzeti ereklyénk, amelyet – sok évtizedes viszontagság, száműzöttség, ideológiai mellőzöttség után – ma az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban láthatunk, méltó kiállítások kíséretében.

Könyvekben gyümölcsöző házasság

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy ez a legendás házasság gyümölcsöző volt, bár jócskán termettek gondok, problémák Laborfalvi Róza és Jókai Mór között. Már-már legendás az a történet is, amely szerint azért születhettek olyan terjedelmesre Jókai művei, mert Laborfalvi Róza harcias asszonyként bezárta rá az ajtót, és ráparancsolta az írásra, hiszen a hosszabb terjedelemért többet fizetett a kiadó. Hogy ez így volt-e vagy sem, irodalomtörténészek feladata kideríteni. Mindenesetre a születendő művek kapcsán anyagi gondjaik nem voltak, híres köteteinek bevételeiből vásárolta a balatonfüredi nyaralót és a svábhegyi villát is.

Legendás volt a vendégeknek elhangzó mondat az ajtóban: „az Úr ír…”. Ezzel le is tudta Laborfalvi Róza a férje után érdeklődők kérdéseit. Jókai személye azonban megkerülhetetlen volt a XIX. század második felének és a dualizmusnak Magyarországán nemcsak irodalmi, de kulturális-politikai értelemben is. Jókai fáklya és mérce volt, és az is marad az irodalmunkban.

Emlékét számos kiállítás és a szellemi emlékezet is őrzi

A svábhegyi „Rózsakertje” páratlan volt, a ma is álló présház (ennyi maradt meg a Jókai-birtokból) még őriz valamit az emlékek közül, néhány ma is ott álló fát Jókai ültetett korábban. Az ott lévő kiállítás méltó képet fest az íróról csakúgy, mint a Komáromban berendezett tárlat is. Balatonfüredi villája is emlékhely, annál is inkább, mivel itt született számos remekmű, köztük a számára legkedvesebbnek mondott regénye, Az arany ember. Tímár Mihály története ma is hordoz értéket, helye van az irodalmi kánonban, hiszen örökérvényű kérdéseket feszeget.

Laborfalvi Róza 1886-os halála után Jókai – nem kis botrányt kavarva – egy nagyon fiatal lányt, Nagy Bellát vette el feleségül. A szokatlan házasság a maga nevében különös volt, de irodalmunkban nem egyedi (lásd Ady és Csinszka történetét). Az írófejedelmet jubileumán ezrek köszöntötték a monarchiában, köztük az uralkodó, Ferenc József is. Jókai nagyságát ezzel már – bizonyíthatóan – a saját kora is elismerte, és azóta sem halványult a fénye.

A kitűnő filmadaptációkat többször vetíti a tévé is, de nem csak március 15-én érdemes olvasni vagy megnézni A kőszívű ember fiait, a Kárpáthy Zoltánt vagy az Egy magyar nábobot, a Sárga rózsát, az És mégis mozog a Föld című művét, vagy megannyi más, valóban klasszikus alkotást, amelynek ott van a helye az örök klasszikusok között, minden család polcán.