Filmcsillagjaink örökké élnek a vásznon és emlékezetünkben

Idén ez is csendesebb lesz, de – bármennyire is üresek a mindennapjaink a kultúra nélkül – a vírushelyzet sem csorbítja az ünnep üzenetét: a magyar kultúrára szükség van, a kultúrát művelők pedig sokkal több, sokkal nagyobb és sokkal magasztosabb elismerést érdemelnek állami és személyes részről is. Mai írásunkban visszarepülünk az időben a két világháború közé, és néhány portré bemutatásával emlékezünk a legnagyobb sztárokra.

Jubilál a magyar filmtörténet

Nem véletlen a témaválasztásunk a sztárokról, hiszen a magyar filmtörténet idén több tekintetben is jubilál. 120 évvel ezelőtt, 1901. április 30-án mutatták be az első magyar filmet, A Táncz címmel, amit Zsitkovszky Béla rendezett. Ez még némafilm volt, olyan nagy sztárokkal, mint Fedák Sári, Blaha Lujza vagy Márkus Emília. 30 évvel később, 1931. november 27-én pedig bemutatták a Hyppolit, a lakáj című filmet, ami ugyan sorrendben a második magyar, teljes egészében hangosfilm volt, mégis az első filmsiker lett – és azóta is az. A filmben olyan nagyszerű színészek váltak egy csapásra híressé és sztárokká a film számára is, mint Kabos Gyula, Csortos Gyula, Fenyvessy Éva és Jávor Pál.

Komikusként vált sztárrá, pedig színházban is játszott

Bár Kabos Gyula neve már ismert volt a színházi világban, de igazi sikere a filmen a Hyppolit Schneider Mátyása volt. Innentől kezdve ívelt fel karrierje, szórakoztatta szeretett közönségét. Jellegzetes beszédével, mely egy kicsit dadogó, kicsit hadaró volt, számos filmen nyújtott emlékezetes alakítást. A színházban drámai szerepekben is jeleskedett, de filmen csak a Lovagias ügyben mutatta meg ilyen oldalát és csillogtatta meg kitűnőségét. A legtöbb filmjében a szórakoztatás volt a feladata, de énekelt filmen és hanglemezeken is, szintén emlékezetesen. Filmbéli partnere volt több alkalommal is a szintén hatalmas színész, sztár, Gombaszögi Ella. A zsidótörvények miatt 1938-tól nem szerepelhetett, és bár szerencsét próbált az USA-ban, de nem tudott karriert építeni kint.

Mosolyával lopta be magát a nézők szívébe

Jávor Pálnak, aki aradi születésűként egy véletlen folytán ragadt Budapesten, a Hyppolit után szintén felfelé ívelt a karrierje. Jellegzetes bajuszát, a „jávorbajuszt”, emlékezetes mosolyát, filmbéli hódításait, mulatozását és magyar nótázását megörökítette az utókornak a film. A korszak nagy sztárjaival mind együtt játszott, így láthattuk többek között Simor Erzsi, Tolnay Klári, Szörényi Éva, Muráti Lili és Szeleczky Zita partnereként is. Sajátos párost alkottak több filmben is a korszak egyik legnagyobb sztárjával, Karády Katalinnal, de csak a filmvásznon, hiszen a magánéletben Jávor Pál házasember lévén hűségesen kitartott felesége mellett.

Mint ahogyan embersége és istenhite mellett is, amiért előbb a nyilas rémuralom alatt, utána pedig az új világrendben, a kommunista időszak kibontakozásakor, száműzést szenvedett. A Horthy-időszak legnagyobb férfisztárja 1959-ben hunyt el, és bár újra felfedezték, betegsége miatt már nem tudott kiteljesedni. Neki írta Szenes Iván az Egy tisztes őszes halánték című dalt. Úgy emberségből, mint hazaszeretetből és istenhitből is jelesre vizsgázott, hatalmas tehetségét és alakját nem felejtette el az utókor sem.

A végzet asszonyaként lett híres, rajongott színésznő

Egy csapásra robbant be a film világába Karády Katalin, aki az 1940-es évek első felének óriási filmsztárja és énekese volt. Akik még látták színpadon, azt mondják, igazán a vásznon teljesedett ki. Sajátos szerepkört kapott: a végzet asszonyát, aki felforgatja a szerelmesek nyugalmát, a házastársak kapcsolatát, a családok békéjét.

Szinte valamennyi filmjében ezt a szerepet játszotta, és nem maradtak el tőle a filmdalok sem. A közönség a Halálos tavaszban ismerte meg, itt hallotta először búgó, mély hangját, amint az Ez lett a vesztünk című dalt énekelte Jávor Pál oldalán. Nemcsak vele, de Szilassy Lászlóval, Nagy Istvánnal és Hajmássy Miklóssal is játszott. Dalait egy ország énekelte, szerelmes volt belé a fél Magyarország – a másik fele pedig politikai okokból utálta. Humánusságáért, istenhitéért, hazaszeretetéért nem volt mindig elismert. A nyilas rémuralom idején üldözötteket mentett, a Gestapo szerelme miatt megkínozta, a kommunisták pedig divatjamúlt sztárként tekintettek rá és elüldözték az országból. Emigrált, és nem jött haza többé – de az 1970-es évek végén újra felfedezték és reneszánszát élte a Karády-kultusz. Alakja megkerülhetetlen a magyar kultúra és művelődés történetében, embersége és kiállása példaadásként kell, hogy előttünk legyen.

A nemzet kishúgaként tekintettek rá

Szeleczky Zita, aki a Bükkben lévő Nekézseny faluból érkezett a film világába, az 1930-as évek közepén filmezett először, amit számtalan film és egyre több filmsiker követett. A nézők annyira megszerették, hogy „a nemzet kishúga” jelzőt adták neki. Jellegzetes megjelenésével és játékával férfiak ezreit bolondította meg a vászonról.

Partnerei között találjuk több filmjében is Szilassy Lászlót, akivel az 1940-es évek új sztárpárosát jelentették. Mindkét színész jobboldali világnézete miatt emigrációba kényszerült. Szeleczky Zita nem hagyta abba a színészetet az USA-ban sem, hiszen a magyarlakta vidékeken lépett fel, verses estet szervezett, magyar nótát énekelt, lemezeket készített, éltette a magyar kultúrát távol a hazától, száműzetésben is. Levelezett Wass Alberttel, aki elismerte a kulturális missziós tevékenységét, és csillagnak nevezte Szeleczky Zitát – valóban az volt, ezért is emlékezünk meg róla ezen a jeles napon.

Az idők múlnak, a sztárok emléke megmarad

A film a századforduló hatalmas ajándéka volt a nézőknek, de még nagyobb ajándék az utókornak. Hiszen ezeket a nagy formátumú színészeket, filmsztárokat megörökítette számunkra. Így őrizhetünk a Nemzeti Színház legnagyobbjairól is felvételeket, melyek ugyan némák, mégis megmaradtak nekünk. A film „megszólalásával” aztán a színészi játék mellett a hangot, az orgánumokat, a dalokat is megörökítette a film. Elteltek az évek, de a sztárok itt maradtak nekünk ezeken a felvételeken, hogy nemcsak a magyar kultúra napján, de alkalmanként is leüljünk másfél órára a képzeletbeli filmvászon elé, hogy felcsendüljenek egy eltűnt kor dalai, nótái, hogy láthassuk a nagy színészeket eredeti felvételeken játszani. Feladatunk, hogy ezeket az értékeket, kultúránk kincseit is megőrizzük a következő generációnak, átmentsük az utókornak, átadjuk a jövő nemzedékének is!

Nógrádból a színészi pálya csúcsára

A kis nógrádi faluból, Mohoráról indult a pályája Tolnay Klárinak, aki a színészi pálya csúcsára jutott, és lett a magyar színház és filmtörténet legjelentősebb színészeinek egyike. A Meseautó kis szerepével érkezett a filmvászonra, aztán rengeteg emlékezetes filmszerepet kapott. Palóc tájszólását és a vidékünkről való származást a Katyi című filmben mutathatta meg, a közönségben hatalmas sikert aratva. Partnerei a kor legkiválóbb színészei voltak, láthatjuk Bilicsi Tivadar, Ráday Imre, Jávor Pál, Páger Antal vagy Sárdy János oldalán. A háború után a színházban és a filmen is számtalan további sikert magáénak tudhatott. A mohorai emlékháza nemcsak múzeumként, hanem szellemi és kulturális alkotóműhelyként is működik, példaértékűen őrizve a művésznő alakját és munkásságát.