A színpad nagyágyúi köszöntötték Pásztor Erzsit Mohorán

Pásztor Erzsi színművésznőt ünnepelték pályatársai pályafutásának hatvanadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, ahol a színésznő átvette a Tolnay Klári művészeti díjat. Ahogy az elragadó humorú színésznő fogalmazott, tulajdonképpen kiprovokálta ezt a nívós elismerést, hisz évek óta ő köszönti azon kollégáit, akik megkapják a feledhetetlen mohorai színésznőről elnevezett díjat. Finoman mindig megjegyezte, hogy ő még nem részesült ebben a megtiszteltetésben.

A díjátadó ünnepség után barátai és pályatársai köszöntötték a művésznőt. Az emlékház hangulatos udvarán felállított színpadon sziporkázó beszélgetésben a magyar színházi társadalom olyan nagyjai foglaltak helyet.

A Balassagyarmati Dalegylet köszöntő műsora után Kurutz Márton filmtörténész próbált szemezgetni a Pásztor Erzsi hosszú pályája során készült több mint száz filmből.

– Mindenkivel dolgozott, a legjelentősebb rendezőkkel is, majdnem minden műfajban. Nekem a színésznők közül Dajka Margit jelentette a csúcsot, zseniálisnak tartom, de pont vele nem sikerült soha együtt dolgoznom. Tolnay Klárival – akinek szintén nagy tisztelője voltam – 1971-ben a Reménykedőkben együtt forgattunk, és azt ecsetelte nekem, mennyire nem bírja Margitot. Nem reagáltam, mert erre nem mondhattam semmit, de gondoltam magamban, én akkor is imádom, őrületes színésznő volt. A hetvenes években sokszor főzelékszagú, kedélybeteg, rosszindulatú háziasszonyokat alakított – mondta Kurutz Márton.

– Igen, gyakran munkásnőket, proli asszonyokat játszottam. Volt egy otthonkám a filmgyárban, az már magától rámugrott. Én már húszéves koromban hatvanéves öregasszonyok szerepeit játszottam, nekem nem számított hány évest kell alakítanom, akármennyi voltam. Rengeteget szenvednek azok a színésznők, akik nem tudnak megöregedni. Én ezt nem értem. 83 éves vagyok, és vállalom a korom – vetette közbe Pásztor Erzsi.

Vándor Éva színművész felidézte az első közös filmjüket, a Kengurut, ahol Pásztor Erzsi egy hatalmas pofont kevert le neki a forgatás során.

– Mindenki mondta, hogy vigyázzak majd, mert Erzsike nagy pofonokat tud adni. Gondoltam, ugyan már, hát mi történhet? Aztán abban a bizonyos jelenetben akkora pofont kaptam, hogy nekiestem a falnak. Először is kicsordult a könnyem, aztán röhögőgörcsöt kaptam, mert el sem akartam hinni, mi történt. A filmben benne is van, hogy kicsit elfordulok, ne lássák, hogy nevetek – tette hozzá.

Karinthy Márton filmtörténész a kezdetekre emlékezett vissza.

– A Tom Sawyer kalandjai című zenés mesejátékot rendeztem, mindenki játszott benne, aki akkor számított. Felvetettem, hogy a Pásztor Erzsit is vegyük bele. Csak nem fogod a színház sárkányát bevenni egy gyerekdarabba? – kérdezte Nógrádi igazgató. Tartottam tőle, de végül egy évtizedekig tartó csodálatos alkotó kapcsolat vette kezdetét – mondta Karinthy Márton.

Nemcsák Károly – akivel 13 éven át forgatták a Szomszédok sorozat részeit, egymás életének napi szinten is részesei voltak – így vallott pályatársáról: hihetetlenül vibráló, színes egyéniség, nemcsak a színházban, de a filmvásznon is. Mindig nagyon élvezetes volt együtt dolgozni ­Erzsikével.