Harminc éve hunyt el Szécsény helytörténeti kutatója

Életében négy fontos szál fonódott össze: a család, a munkahely, a közéleti tevékenység és a helytörténeti kutatás. A törekvő, szorgalmas, ambiciózus fiatalemberre felfigyelt a község főjegyzője, s maga mellé vette írnoknak. Nem sokkal később körjegyzőségi munkával bízták meg. Emellett képezte is magát, és figyelme egyre inkább a néprajz felé fordult. Szécsénybe telepedett le. Döntését annak idején így indokolta:

„A mindennapi munkám mellett, mindig is érdekelt a múlt. Olvastam Pintér Sándor Szécsény közvetlen vidéke a honfoglalás előtti korban című könyvét, ami nagy hatással volt rám. Szerettem volna sokat tudni a városról és kutatni a múltját”. Így lett 1951-ben a szécsényi földműves szövetkezet járási központjának munkatársa, majd 1954-től az EÁFÉSZ osztályvezetője. A háziipari szövetkezet műszaki vezetői munkakörét 1971-től töltötte be.

Szécsény közéletébe is bekapcsolódott. Megalakította a Szécsényi Honismereti Kört és 1978-tól haláláig az ő szerkesztésében jelent meg a Honismereti Híradó. Nevéhez fűződik a II. világháború áldozatainak emlékműve, amelyet 1988-ban avattak fel a temetőben. Az emlékmű a II. világháború 152 szécsényi áldozatának nevét és emlékét őrzi. Antal Károly kitartó, fáradhatatlan munkával összegyűjtötte annak a 103 szécsényi személynek a nevét, akik a harcmezőn estek el, Szécsény ostroma alatt 32-en veszítették el életüket. A háború után 17 ember életét oltotta ki a felrobbant akna vagy lőszer. Tagja volt a Magyar Műemléki Albizottságnak, a Magyar Néprajzi Társaságnak. A balassagyarmati Palóc Múzeum külső munkatársként tekintett rá.

Ő volt az, aki felhívta a régészek figyelmét az Ültetéstetőre, ahol a szántóföld felszínéről több értékes újkőkori leleteket gyűjtött be. Szécsény határában a bronzkor elejéről származó tárgyi emlékeket tárt fel. 1978-ban kiállításon mutatták be az általa összegyűjtött tárgyi emlékeket a múzeumban.

Rendszeresen publikált a Tanulmányok Szécsény múltjából című sorozatban. A Cserhát falvairól szóló könyve 1989-ben jelent meg. Társszerzője volt az 1980-ban kiadott Szécsény című könyvnek, amelyben több fotója is szerepel, hiszen szorgalmasan fényképezte a várost. Több száz fotója őrzi az egykori zsúptetős házakat, kis épületeket.

1989-ben a Szécsényi Szó című helyi újság felhívására a lakosság nagy része Antal Károlyt választotta az év emberének. Az utókor 2003-ban a könyvtár falán felavatott emléktáblával emlékezik és tiszteleg a város helytörténeti kutatójára.