Kiteljesedett a cigányzenében a szécsényi Csonka dinasztia

Amikor az egyik szécsényi fogadóban Csonka János fiatal zenész legényként elkezdett játszani, a termet betöltötte a hegedű hangja, a vendégek elcsendesedtek és átadták magukat a zene élvezetének. A muzsikus idővel Boross Lajos legendás zenekarának lett a tagja, és elindult a nemzetközi siker útján. Miután játszott Angliában, Belgiumban, Franciaországban, Svájcban és még jó néhány országban, úgy döntött, hazatér Szécsénybe, ahol ugyan nem övezte pompa és fény, de körülvette őt az emberek szeretete, ami számára mindennél többet ért. Zenekarának híre gyorsan bejárta a megyét, sőt, az egész országot. A jeles muzsikus 1997-ben hunyt el, a zene szeretete azonban a családban is öröklődött.

Csonka János fiát, Kálmánt a Magyar Rádió zenekarának bőgőse tanította, kiváló bőgős lett belőle, és folyamatosan játszott, amíg az egészségi állapota megengedte. Az unoka, Csonka János is a nagyapa nyomdokaiba lépett. Már pici gyermekként kezébe vette a hegedűt, és amikor megszólaltatta, mindenki azt mondta: ebből a fiúból zenész lesz. Nem tévedtek.... A balassagyarmati alapfokú művészeti iskolában gyarapította zenei tudását.

– A cigány zenészek összetartanak, segítik egymást, nincs bennük féltékenység – mondta Csonka János, az unoka, aki egy ideig a nagyapja zenekarában játszott, majd önálló zenekart alakított. Azonban egyre inkább csökkent az érdeklődés a cigányzene iránt. Megélhetése biztosításához a szakmájában vállalt munkát, de emellett folyamatosan játszott. Nyaranta fizetetlen szabadságot vett ki, hogy zenekarával a Balaton-parton szórakoztassa a vendégeket. Lassan húsz éve, hogy az egyik hollókői étteremben játszik a zenekarával.

A nagyapja már az 1990-es években megfogalmazta: „most nem kell a muzsikánk. Pedig, ha nem szól a nóta, az életünk olyan, mint az erdő madárdal nélkül”. A cigányzene évszázadok óta a kultúránk része, nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljön.

– Optimista vagyok. Akik tehetnek azért, hogy a cigányzene tovább éljen, tesznek is. Hetvenöt zenekar kapott pályázati támogatást, közöttük vagyunk mi is. Az emberek most már egyre inkább igényelik a zenénket – mondta Csonka János.

A fia, a kis János is örökölte a zenei tehetséget. A fiú a salgótarjáni kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola első osztályosa, e mellett tanul hegedülni. A Rajkó Zenekar vezetője is felfigyelt a tehetségére, de a fiú egyelőre nem akar a szülői háztól elszakadni. Úgy érzi, jelenleg elég számára, hogy alkalmanként az édesapja zenekarában játszik.

Kiemelt fotónkon: Hosszú évtizedek örökségét élteti muzsikájával a szécsényi Csonka család fémjelezte zenekar