H. de Touluse-Lautrec világhírű alkotásai a megyeszékhelyen

Ezúttal is egyetemes művészettörténeti értékekből nyílt kiállítás: Henri de Toulouse-Lautrec (1864–1901) francia festőművész, grafikus, litográfus ötvenhárom alkotása képezi „A Belle Époque krónikása” című különleges tárlat anyagát. Az elnevezés a 19-20. század forduló­ja kultúrtörténetének rendkívül termékeny időszakára utal. Arra a korszakra, amikor kor­társai között éppen H. de Tou­louse-­Lautrecnek sikerült megteremtenie Párizs mítoszát. A zseniális posztimpresszionista alkotóra is vonatkoznak Bartók Béla egyik jegyzetében megfogalmazott gondolatai, amelyek szerint „valakinek a művei tulajdonképpen életrajzánál pontosabban jelölik meg életének nevezetes eseményeit, irányító szenvedélyeit”.

A lengyelországi Dalineum Galériájából érkeztek a képek

A korábban Lett-, majd Franciaországban élt Vaszilij Kesauri és fia, Alexander Kesauri – aki Párizsban tanult – Poznań­ban működteti a Dalineum című galériáját. Onnan kölcsönözték Losoncra a március végén bezárt Salvador Dali-kiállítás anyagát.

A salgótarjáni múzeum igazgatója, Shah Gabriella, és az intézmény képzőművész munkatársa, Birkás Babett losonci múzeumi, illetve galéria­beli kollégáik – Iveta Kaczarová és Bozó Andrea – közreműködésével kerültek kapcsolatba a Kesauri-gyűjtemény tulajdonosaival. A tárgyalásokat, a gyors megállapodást követően Shah Gabriella, a kiállítás kurátora a Lengyel­ország szlovákiai határán fekvő Zwardoń városban vette át az anyagot Alexander Kesauri­tól. A tárlat az Art Expo International­lel való együttműködés keretében való­sulhatott meg.

A megrendezésben közreműködött Birkás Babett szívesen vállalta ezt a szerepet, alkotó­ként, hozzáértőként is nagy örömet jelent számára, hogy ajánlhatja e kevéssé ismert műveket a látogatóknak.

Ezzel együtt is érdemes tudni H. de Toulouse-Lautrecről – amit Bodor Kata művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményének muzeológusa a megnyitó­ünnepségen is elmondott – hogy gazdag, katolikus arisztokrata család sarjaként jött a világra. Szülei első unokatestvérek voltak. Genetikai rendellenessége „kiegészült” egy baleset okozta következménnyel: kamaszfiúként eltörte mindkét lábát, ennélfogva megállt a növésben és fizikailag korlátozottan élte le rövidnek tekinthető évtizedeit. Érettségi után festészetet tanult, megismerkedett Van Goghgal és más jeles művészekkel, s a Montmartre-ra költözvén átvette bohém barátai életmódját. Ez a környezet képezte forrásvidékét a táncosnőket, utcalányokat, bohócokat, akrobatákat, lóversenyeket ábrázoló képeinek.

A salgótarjáni kiállítás négy témakör köré csoportosítható. Az elsőhöz kapcsolódóan az érdeklődők megismerkedhetnek munkássága egyik legfontosabb jellemzőjével, a litográfia (kőrajz) magas szintű művelésével. E sorozat kifejezetten egy párizsi műkritikus, Arséne Ale­xandre számára készült, aki jó barátja volt az „Au pied Sinai” („A Sinai hegy lábánál”) szerzőjének, Georges Clemen­ceau politikusnak. Mondhatni, hogy ez az írás ihlette a zsidókérdéssel foglalkozó képeit, bár a vitákban nem foglalt állást, semleges maradt.

A második témakört a zenei művekhez – köztük Desire Dihau Francia melódiák című darabjához – készült illusztrációk képezik. A kézzel számozott litográfiák eredeti nyomóformák felhasználásával születtek. A harmadik témakör kedvenc modellje, a kor ünnepelt énekesnője, Yvette Guilbert kultuszához kapcsolódik. A tárlat negyedik, szoros egységnek nem tekinthető részét a fentiekhez nem tartozó, egyéb témák alkotják. Ilyen például a Tengeri fecskék, a Régi pillangók, a Búcsú, az Altatódal vagy A titok című alkotás.

Saját nem ritkán ironikus, groteszk, olykor humorral telített látásmódú munkásságát H. de Toulouse-Lautrec – mint a kiállításon akár ars poeticaként is olvas­ható – a következő­képpen jellemezte: „Nem sorolom magamat egy iskolához sem. A saját világomban alkotok. Imádom Degas-t.” Neki viszont sikerült iskolát teremtenie és követők­re találnia.

Az idegenforgalom is nyerhet e látnivalókkal

Szellemi táplálék Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében Fekete Zsolt polgármester köszöntötte az Henri de Toulouse-­Laut­rec francia posztimpresszionista festőművész grafikáiból rendezett A Belle Époque krónikása című kiállítás megnyitóján megjelent vendégeket, élükön Éric Four­nier-val, Franciaország magyarországi nagykövetével. Megköszönte e látogatást, ami azért is emlékezetes, mert ilyen magas rangú francia diplomata még soha nem járt a nógrádi megyeszékhelyen, mint most az ő személyében.

A városvezető kiemelte, hogy napjainkban az embereknek szükségük van olyan magas színvonalú szellemi táplálékra, amelyet az egyetemes kulturális értékek, többek között a korokon átívelő művészikonok, példaképek biztosítanak számukra. Közéjük sorolható Henri de Tou­louse-Lautrec 19. század végi munkássága, halhatatlan öröksége is. Fekete Zsolt véleménye szerint Salgótarján városa büszke lehet rá, hogy otthont adhat e kuriózumnak tekinthető kiállításnak, amely több mint négy hónapon át való­ban különleges látnivalót kínál lakóinak. Ezért a polgármester kívánatosnak tartaná, ha mind a felnőttek, az idősebb korúak, mind a fiatalabb korosztályok képviselői – családok, iskolák, diákok – minél nagyobb számban élnének e ritkán adódó lehetőséggel. Annál is inkább, mert az eredeti műalkotásokon keresztül bepillantás nyerhető egy jelentős képzőművészeti irányzat történetébe, egy kivételes tehetségű alkotó életművébe.

A városvezető reményét fejezte ki, hogy a jelenleg tartó Tarjáni Tavasz részeként megnyílt kiállítás kedvező hatással lesz a nyári turizmusra, Salgótarján idegenforgalmára is, amelynek fellendítése egyébként is az egyik fő célkitűzése a város önkormányzatának, irányító testületeinek. Fekete Zsolt úgy véli, hogy a Dornyay Béla Múzeum munkatársainak munkája révén lehetőség teremtődött egy lépcsőfokot előbbre lépni ezen az úton. Ezt szolgálja az a gyakorlat is, hogy az intézmény a következő hetekben mindennap fogadja az érdeklődőket: hétfőn 9-től 15 óráig, keddtől péntekig ugyancsak 9-től 17 óráig, szombaton és vasárnap pedig 10 és 15 óra között.